Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

elő. A vonatkozó szokások a szőlőművelés hagyománykörébe tartoznak, s így a kapcsolódó játékokat természetszerűleg soroljuk a munkaalkalmak közé. A szüret befejezését jelentő felvonulások országosan elterjedtek, olyan helyeken is, ahol jelentősebb szőlőkultúra nem volt. A felvonulás célja legtöbb helyen a szüreti bálba való hívogatás. Különösen a tokaj-hegyaljai falvakban volt látványos a felvonulás, amely nagyszámú résztvevőt, a települések egész lakosságát megmozgatta, s a szomszédos és a távolabbi falvakból is érdeklődők jelentek meg. A szüreti felvonulás — és általában a hasonló menetek, amint azt külön fejezetben láttuk — a színjátékokra, dramatikus jelenetek bemutatására nem alkalmas, s az egy-két példa is inkább rövid monológra, hirdetésre, pár mondatos szöveges megnyilvánulásra szűkül le. Nemcsak a felvonulás, a mozgás jelenti e tekintetben az akadályt, hanem a jelenetekre alig alkalmas szabad tér, a nézők utcahosszat való szétszórtsága stb. A szüreti felvonulásra - éppen úgy mint más felvonulásra — jellemző a kuriozitásra, a különlegességre, a hatásosságra való törekvés. Az ünnepi öltözetű felvonulók sorát - akik közül az élen mint tisztségviselők, hegyközségi elöljárók, sáfárok stb. haladtak — a maszkos alakoskodók, különböző genre-alakok, tréfás figurák zárták be. Néhol a különösen látványos alakok (pl. a török lovasok) a menet elejére kerültek, s olykor vegyesen, sorrendiség nélkül vonultak a nem maszkos és a maszkos résztvevők. Ez utóbbiak körében az antropomorf és a teriomorf megjelenítésű játékosokat egyaránt megtaláljuk. Fő funkciójuk a felvonulás színesítése, a látványosság: a maszkokkal, az ödetes öltözetekben való megjelenés puszta látványával, tréfás kiszólásokkal és a megjelenített figurára jellemző vonások kiemelésével karikírozott játékkal szórakoztatták a nézőközönséget. Az előzőhöz hasonlóan a disznótoris lényegében egy munkafázist lezáró alkalom, a disznóvágás napjának befejezéséül tartott közös vacsora, amelyen bizonyos ünnepi hangulatban - ennek megfelelő öltözetben - vettek részt a családtagokon kívül a meghívott rokonok, barátok stb. A vacsora és az ezzel kapcsolódó mulatság résztvevői — egy kisebb homogén közösség — a maszkos dramatikus játékok nézői, olykor a jelenetekbe bekapcsolódó szereplői voltak. Ami a disznótori alakoskodásokkal kapcsolatban fontos: a maszkos alakok, játékosok szobai körülmények között mutatkoztak be. A nézők és a miliő a bemutatandó játékok, a maszkos alakoskodás jellegét nagymértékben meghatározta. A disznótori maszkos alakoskodás adománykérő jellege, a rövid ideig való tartózkodás szabálya a játékok szerkezetét, a bemutatást formailag és tartalmilag is szükségszerűleg behatárolta. Ez azonban nem jelentett lényeges témaszűkülést és akadályt a változatos maszkok, jelenetek, az antropomorf és a teriomorf alakoskodás legkülönbözőbb változatainak a disznótori dramatikus szokáskörben való kialakulásában. A különböző munkákat, munkafolyamatokat lezáró játékokról, dramatikus jelenetekről részletesebb áttekintést a következő fejezetek nyújtanak. A dramatikus játékok, maszkos alakoskodások egyik legfontosabb helye és alkalma a fonó volt. A középkorig visszanyúló történeti adatok szerint a fonónak a színjátszásban betöltött funkciója a lakodalomnál is jelentősebb. A fonóház a játékok bemutatására mind a szereplők, mind a közösség szempontjából ideális volt. Mint színhely is kiválóan megfelelt a jelenetek bemutatására, s nagymértékben elősegítette a népi színjátszás fejlődését és a játékrepertoár hagyományozódását. Az előadók