Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

rögtönzések, a soha meg nem ismételt improvizációs jelenetek, maszkos megjelenítések kerültek előtérbe. A munkatevékenység és a munkavégzések helye között is lényeges a különbség. A fonás - a példák túlnyomó többségében — barátságos, kellemes, családias környezetben, lakó- vagy más bútorozott szobában folyt. A résztvevők — ha nem is ünnepi - de mindenképpen tiszta, a szomszédolásra, látogatásra megfelelő ruhában, a napi egyéb munkatevékenység után megtisztálkodva jelentek meg. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy mindezek az emelkedettebb hangulatot önmagukban, formailag is előkészítették. Ez a közeg a színjátszásra, maszkos játékokra, jelenetek bemutatására kiválóan alkalmas volt. Voltaképpen egy magasabb szintű színjátszásra is adva voltak a feltételek. A fonóházi színjátszás ideálisnak nevezhető körülményeihez viszonyítottan más alkalmak nem nyújtottak hasonló feltételeket, s ezért nemcsak a játékok előadási színvonalában, kivitelezésében figyelhető meg a különbség, hanem a repertoáranyagban is, sőt, némelykor a funkcióban is. Az aratás a legnehezebb mezőgazdasági munkák közé tartozott. Nyilvánvalóan egészen mások voltak a játszási körülmények és feltételek aratáskor, nyomtatáskor, illetőleg csépléskor. Játékra nem a napi munkák után — vagy akkor csak egészen ritkán — került sor, hanem a hosszabb kényszerpihenők és a munkaszüneti napok idején. A pihenőidőt is együtt töltő munkacsoport tagjai számára az időtöltés valamilyen szórakozási formája szükséges igény volt. A játékra mindig hajlamos ember pszichikai magatartása jól megfigyelhető a szinte legnehezebb körülmények között is. Aratáskor a játékok, maszkos alakoskodások helye a tanya, hodály vagy hasonló szálláshely volt. Sem a körülmények, sem a játékosok, sem a nézők szempontjából nem hasonlíthatók a szobai - fentebb említett - kellemes miliőhöz. A játékokra többnyire a sponteneitás volt a jellemző. A felkészülésre, előkészületekre, próbákra, kellékek beszerzésére, szereplők kiválasztására stb. nem vagy alig nyílott lehetőség. Egy alkalmilag — gyakran különböző helységből — összeverbuválódott munkacsoport teremtette meg a játszás feltételét, amely nyilvánvalóan nagymértékben rányomta a bélyegét a jelenetek színvonalára. Kevésbé nyilvánulhatott meg a „finomabb", esztétikailag is megfelelőbb színjátszás. A biztos siker céljából a dramatikusabb, „a keményebb", a harsányabb nevetést kiváltó játékok kerültek előtérbe. A nézők összetétele is erősen eltérő volt a fonóbeli közönségtől, s így a játékok fogadtatása, a ráhatás és a visszahatás is lényegesen különböző volt. A dohánycsomózás alkalmával bemutatott játékok, maszkos alakoskodások előadási, közönségbeli körülményei sok tekintetben hasonlítottak az aratási dramatikus szokások miliőjére. A dohánycsomózás színhelye többnyire pajta, csűr volt, ahol a munkára összeállt vegyes összetételű munkacsoport alkotta a közönséget és abból kerültek ki a szereplők is. A játékok több változatába a résztvevők aktívan bekapcsolódtak. A dohánysimítás az unalmas munkák közé tartozott. A résztvevők véleménye alapján is egyértelmű a játékok funkciója: az unalmas munkafolyamatot időnként tréfás játékokkal, jelenetekkel élénkítették, s a fáradságról, a munkáról elterelődött a figyelem, az álmosság „kicsapódott" a jelenlevők szeméből. Fontos azonban itt hangsúlyoznunk, hogy a játékok bemutatása alatt a munka nem állt le, tehát nem a munkaszünetek idejét töltötték ki játékkal, hanem éppen ellenkezőleg, a munka menetébe igyekeztek szórakozást vinni. Hasonló törekvés figyelhető meg a kukoricafosztás alkalmával is. Az egyszerűbb, formailag is könnyebben kivitelezhető gyakran egyedi, improvizált játékok nagy változatát mutatja ezeknek az alkalmaknak a repertoárja. A szélesebb körben, az országosan elterjedt, a színjátszó hagyomány jelentősebb darabjai, összetettebb jelenetei, dialógusai stb. is — a körülmények, miliő, résztvevők, igény, funkció stb. következtében - leegyszerűsített formában jelentek meg. Az előzőektől lényegesen eltérő jellegűek a szüreti játékok és maszkos alakoskodások. Ami e tekintetben a legfontosabb: a szüreti játékok nem munkafolyamathoz kapcsolódnak, hanem a szőlőbeli munkákat lezáró szokáskörben egy sajátos munkaünnep felvonulási menetében fordulnak