Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Az ítélkező játékokat összefüggésben és kapcsolatban említettük a temetést parodizálójelenetekkel. A kontaminációt a magyar példák is mutatták. A halottas játékok számos változatát a környező és távolabbi népek hagyományában elsősorban a farsangi szokáskörben figyelhettük meg, de a lakodalomban való bemutatása sem áll elszigetelten. A magyarországi szlovákok ítélkező játékában az álhalott, álpap és a temetési szertartást parodizáló prédikáció a halottas játékok körébe tartozik és ennek a változataival a horvát lakodalmakban is találkozunk. Zagorjéban egy alakoskodó játékos a násznép előtt betegnek tetteti magát. Ordít, jajgat, siránkozik, hogy mindene fáj. Megjelenik az álorvos, s megvizsgálja a beteget. Hallgatja a szívét, mellét, vizsgálja a vérnyomását, s azután eltávozik. A beteg állapota nem javul, s hirtelen meghal. A felesége, rokonsága jajveszékel. A halottat létrára teszik. Megjelenik az álpap, viszik a keresztet. A pap tréfás szöveget olvas, lespricceli a halottat, aki a falioszt imitáló kukoricacsövet vagy botot kidugja a takaró alól, illetőleg azzal emelgeti a halotti leplét. Végül a létráról leborítják, s ezzel a játék befejeződik.

234 A játék teljes egyezést mutat a magyar temetési paródiák számos alföldi változatával, valamint más környező nép halottas játékával. A párhuzamokat tovább követhetjük a keleti szlávok, elsősorban az ukrán és a nagyorosz télközépi szokáskörben. Az összefüggésekről más helyütt már részletesebben szóltunk; itt összevetésül egy változatot mutatunk be. A novgorodi kerületből való példa szerint „rábeszélnek valamilyen egyszerű lányt, férfit, hogy legyen ő a halott. Beöltöztetik talpig fehérbe, beborítják lenvászon darabbal. Az arcát bedörzsölik zabliszttel, a szájába répából készült hosszú fogakat tesznek. Rárakják egy padra, erősen odakötik, hogy le ne essen. A halottat négy ember viszi, hátul megy a pópa gyékényruhában, kék papírból készült henger alakú pravoszláv papi díszsüvegben, agyagedény füstölővel. Ebben forró szén, moha és szárított tyúktrágya van. Mellette megy a kántor kaftánban, azután a siratóasszony sötét kendőben. Végül a halottat kísérő rokonok következnek, akik között kötelező jelleggel ott van egy női ruhába öltözött férfi. A koporsót a halottal a szoba közepére teszik, és elkezdődik az istenkáromló gyászszertartás, amely a legválogatottabb káromkodásokból áll. Ezt csak a pópa tömjénezése és a siratóasszonyok üvöltése szakítja meg. A pópa körbejárja a halottat, füstöl, a tömjént igyekszik a lányok orra alá dugni, ezt mondva: A szent lélek áldása. A játék azzal végződik, hogy a legények egy csoportja elviszi a halottat eltemetni, a többiek ezalatt halotti tort rendeznek. A női ruhába öltözött alakoskodó szereplő a kosarából fagyott lótrágya darabokat, mint vajas lepényt osztogat a jelenlévőknek."

235 A játék egyszerűbb formáiban öregembert és öregasszonyt alakító játékosok táncolnak egymással. Tánc közben az öregasszony hirtelen összeesik, meghal. A párja föléje hajol, siratja, jajgatva ordibál, majd a halottat takaró leplet kibontja és láthatóvá válik a meghalt asszony szakálla, ami a közönség nagy nevetését váltja ki.

236 A halottas játékok a lakodalmakban sajátos komédiává alakultak. A népi színjátszás olyan darabjai ezek, amelyeknek az elemei, mozzanatai (pl. fallosz, koitusz, meghalás, feltámadás) az antik kultúráig, a természeti népek kultuszáig és a középkori színjátszásig vezethető vissza. Olyan kulturális örökség, amely bár nagyfokú hasonlóságot, gyakran meglepő egyezést mutat a különböző népek között, eredetében minden nép műveltségének kezdetéig vezethető vissza.

237 A halottas játék rítus jellege jól megfigyelhető pl. az obi-ugorok medvekultuszában.

238 A rítusból a komédiáig évezredek kulturális fejlődése kísérhető nyomon. 234 BonifacicRo^in Nikola: Folklorno kazaliste... i. m. 228. 235 Gus^ev V. E.: Ot obrjada k narodnomu teatru. In: Folklór i Etnográfia. Obrjad i obrjadovij folklór. Leningrád, 1974. 56.; L. még S^avuskina N. I: i. m. 41-42.; A témakörrel részletesebben foglalkozik: I. Nagy Mária: Archaikus elemek az orosz népi dramatikus szokásokban és színjátékokban. Értekezés. Debrecen, 1982. 117—134. 236 Moszynski Kasjmierz; im. 984—985. 237 Részletesebben 1. Ujváry Zoltán: A temetés paródiája. Debrecen, 1978. 238 Csernyecov ]/.: Periodicseszkije obradii i ceremonii u obszkih ugrov, svjazannüje s medvegyem. In: Congressus Secundus Internationales Fenno-Ugristarum. Helsinki 23—28. VIII. 1965. Pars IL 104.