Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

lakodalmi étkezés alatt és a menyasszony felkontyolásakor. A zárt ajtó előtt a vőlegény násznagya követelte a menyasszonyt. A menyasszony násznagya először öregasszonyokat, azután egy nyoszolyólányt mutatott, s csak végül hozta elő a menyasszonyt. Az öregasszonynak öltözött alakoskodó fonóasszonyt alakított, kezében guzsaly és pálinkásüveg volt. Valasskon bundát vett fel és hamvassal takarta be magát. Néhol, mint pl. Hofháckon, Felső-Valasskóban egy bátyus öregasszonyt állítottak elő, aki a batyujában csalánt vitt. A felkontyolás után a vőlegény elé álmenyecskét vezettek. Lepedővel körülcsavartak egy öregasszonyt és felkínálták a vőlegénynek. Helyenként férfit „kontyoltak fel", készítettek el menyasszonynak, vagy állapotos asszonynak, s azt vezették a vőlegény elé. Előfordult a szlovákoknál ismert Liz-jelenet is.

206 Hasonlóan a cseh és a lengyel lakodalmi szertartásban is megjelent az almenyasszony. Többnyire öregasszonynak öltözött alakoskodó volt az almenyasszony, olykor egy menyasszonynak öltözött legény vagy bundába burkolózott asszony. Ez utóbbi formában megjelenő almenyasszony gyakoribb volt az ukránok körében, ahol a maszkos alakot zyma babának (zsíros öregasszony) nevezték. Kezében zsíros kenyeret tartott, ugra-bugrált a vőlegény körül, aki csak pénz ellenében szabadult meg tőle. Sajátos alak volt a fehér lepedővel letakart, rosta-fejjel álcázott almenyasszony. A lemkói kerületben a násznagy arról a bibliai történetről beszélt, amelyben Rebekát Izsáknak adják feleségül, s a beszéd végén mint menyasszonyt egy bundába öltöztetett öregasszonyt vezettek elő, akinek a személye tréfák célpontja lett.

207 Egy múlt század közepi leírás szerint a máramarosi rutének lakodalmában ,,a' harmadik nap reggelén menyasszonytánc járatik, mellyet a' vőlegény csak akkor kezdhet el menyasszonyával, amikor már két aggnőt 's hölgyruhába burkolt tréfaértő legényt magától elutasított 's lakából kidobott."

208 A magyarok déli szomszédainál, a horvátoknál úgyszintén ismeretes az almenyasszony a lakodalmi szertartásban. Az álmenyasszonyt általában férfi alakítja, rendszerint öregasszonynak maszkírozva. A vőlegényes csoport násznagya a menyasszony házának zárt ajtaja előtt megkérdezi, hogy egy elveszett bárány nincs-e a gazdánál. Néhol aranyszárnyú kacsát vagy őzet keresnek. A házból azt válaszolják, hogy a keresett állat bent van, de azt ki kell váltani. Drámai párbeszéd alakul ki a kérők és a menyasszony háznépe, illetőleg a két násznép násznagya között. Mielőtt az igazi menyasszonyt kivitték, álmenyasszonyt mutattak, néhol többet is. A báránykeresés jelenete a horvátok körében szinte mindenütt ismeretes.

209 Az állatkereséssel kapcsolatos dialógussal a szlovák és a magyar lakodalmi szokásokban hasonlóképpen találkozunk. A szlovéneknél az elveszett jószág keresésének epizódjánál összetettebb, dramadkusabb jelenetekre, dialógusokra is vannak példák. Prekmurjeban a menyasszonyos ház ajtaja előtt egy cipésznek öltözött alakoskodó ül, aki feltartóztatja a vőlegény násznépét azt állítva, hogy nincs a házban senki, mert elmentek a mezőre dolgozni. A lakodalmasok erőszakkal behatolnak, s követelik a menyasszonyt. Ekkor elővezetnek egy görbe hátú öregasszonyt, majd egy nyoszolyólányt és csak harmadszorra viszik az igazi menyasszonyt. Marilov környékén először egy ölében gyermeket tartó nőt vezettek elő, aki felmutatta a vőlegénynek és közölte vele, hogy tőle származik. Egy bizonyos 206 Komorovsky Ján: i. m. 162—163.; Tomes Josef. Spolecensky a rodinny zivot. In: Hornácko (red.: Fro/ec Václav-Holy Dusán—Jerábek Richard). Brno, 1966. 160—161.; Tomes Josef. Hlavné slozky svatebniho ob adu na moravsko-slovenském pomezi. Národopisny vëstnik ceskoslovensky, II. (XXXV.) 1967. 162.; Václavík Antpnín: Luhacovicské Zálesi. Luhacovice, 1930. 370.; Róheim Ge'^a: Adalékok a magyar néphithez. Budapest, 1920. 213. 207 Komorovsky fán: i. m. 164—165. 208 Bartók Gábor. Máramarosban, Sziget- és környékében az oroszok. Életképek. IV. 1845. 602. 209 Bonifacic Ro^in Nikola: Narodna drama i igre u Sinjskoj krajini. Narodna umjetnost, V—VI. 1967—68. 523-524.; Bonifacio Ro%n Nikola: Maskare i nyihove dramske igre na otoku Bracu. Narodna umjetnost, XI-XII. 1975. 366.; Bonifacic Ro^in Nikola: Folklorno kazaliste u juznom dijelu horvatskog Zagorja. Narodna umjetnost, X. 1973. 220, 224.