Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

524 Játékod és maszkod a Likpcfaiomßan összeget fizettek neki, s azután eltávozott. Másutt korommal maszkírozott alakot mutattak a menyasszony helyett, aki úgyszintén borravaló ellenében távozott. Előfordult, hogy egy szalmabábut dobtak ki az ablakon és közölték, hogy az a menyasszony. Az igazi menyasszony helyett bemutattak még tyúkot, kutyát, macskát és juhot is.

210 Az álmenyasszonnyal kapcsolatos tréfás jelenetekre a románok, a németek és más népek körében is ismeretesek párhuzamok.

211 Ennek a dramadkus maszkos játéknak, mint a lakodalmi szertartás egy kis jelenetének eredetével kapcsolatban a kutatók több véleményt hangoztatnak. A szláv anyaggal kapcsolatban Komorovsky Ján azt hangsúlyozza, hogy az almenyasszony elővezetésének szokása bonyolult jelentéskomplexumot képvisel. A menyasszonyért folyó erőszakoskodási jelenetek szimulált, szertartásos jellegűek és átmenetet fejeznek ki a matrilokalitástól a patrilokalitáshoz. A menyasszonyért folyó szertartásosan szimulált erőszakoskodáshoz kultikus jellegű indítékok is kapcsolódtak. A menyasszonynak bizonyítania kellett, hogy nem önként sérti meg a ház kultikus hagyományait, hanem egy idegen nemzetség kényszeríti rá.

212 Az elrejtés minden valószínűség szerint a menyasszony megvédését szolgálta a rossz erők, az ártó szellemek ellen.

213 Megfigyelhetők azonban a termékenységre utaló mozzanatok is. Nem kétséges, hogy a szokás már régen elvesztette apotropeikus, termékenységvarázsló stb. funkcióját és kizárólag szórakoztató játékká vált. A maszkok, a dialógusok egy kezdedeges, improvizáción alapuló „színi" jelenetet képviselnek, amelyben a szereplők és a nézők ugyanazon közösség tagjai, s ugyanakkor egyaránt játékosok és megfigyelők. A lakodalom színjátékszerű, többszereplős jelenetei közül - amint azt a magyar hagyományban láttuk - a temetést parodizáló játék általános etnológiai szempontból is különösen figyelemre méltó. A magyarokkal együtt élő és környező népek körében is ismeretesek a temetést utánzó, a halotti szertartást parodizáló jelenetek. A magyarországi szlovákok szokásaiban a temetési játék az ítélkező, Almenyasszony. Tótkomlós, Békés m. 210 További példákat 1. még: Eo%ar-Todlogar Helena: Die Széna mit der „Falschen Braut" in der südslawischen Hochzeitsbräuchen. Etimológia Slavica, III. 1971. 203-210.; Boris Orel: Slovenski ljudski obicaji. In: Narodopisje Slovencev, I. Ljubljana, 1945. 263 kk.; A katolikus horvátoknál Boszniában: Schneeweis Edmund: Serbokroadsche Volskunde, Volksglaube und Volksbrauch. Berlin, 1961. 66.; Komorovsky Ján: i. m. 159. 211 L. további utalásokkal: Róheim Ge\a: Adalékok a magyar néphithez. Budapest, 1920. 213-214., 266. 212 Komorovsky Ján: i. m. 155-156. 213 Schneeweis Edmund i. m. 66—67.