Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Bartholomaeides Ladislaus a gömöri szlovákok, magyarok és németek lakodalmi szokásainak áttekintésében nagy valószínűséggel a szlovákokkal kapcsolatban írja a 18-19. század fordulóján, hogy amikor a vőlegény és a vendégei megérkeznek a menyasszonyos házhoz, a menyasszony a barátnőivel a kamrájában elbújik. „Miután a vendégek leülnek, csend lesz, amiket rájuk bíztak, a férfiak előadják, a jövetel célját elmondják és kérik a házasság megszerzését, és hogy a menyasszonyt késedelem nélkül hozzák elő. Erre a menyasszony részéről mások válaszolnak. A menyasszonyt azonban nem azonnal hozzák elő, hanem helyébe barátnői közül ezt, majd azt hozzák be, és a vőlegénynek megparancsolják, hogy ismerje fel a sajátját. Miután ezt végigcsinálták, kölcsönösen megerősítik az eljegyzést és megajándékozzák egymást. Ezután ismét megfrüstökölnek, majd kérik az egyházi házasságkötést, amelyet miután elvégzett és megnyert, a menyasszony tüstént követi a vőlegényt a házába, másutt apjához megy vissza, és ismét új ceremóniákkal viszik el."

203 A gömöri német és magyar párhuzamok a fentivel lényegében azonosak. A szlovák álmenyasszonyról Komorovsky Ján bőséges anyagot ismertet a szláv lakodalomról írt összefoglaló művében. A nagyszámú példa meggyőzően bizonyítja a szokás általános gyakorlatát. A dramatikus mozzanatokkal bővelkedő jelenetek közül a Trencsén környéki községek lakodalmi hagyományköréből említünk példát. A lakodalmi megvendégelés megkezdése előtt a vendégek előtt zenekísérettel egy menyasszonyt parodizáló alak jelent meg. Ez többnyire a szakácsnő vagy egy rokon asszony volt. Az arcát elfedte, kifordított bundát vett magára, fejére nagy kalapot tett, néha cigányasszonynak, koldusasszonynak vagy úri hölgynek öltözött. Egyik kezében meszelőfejet, a másikban bepólyázott játékbabát vitt. Közölte, hogy a gyermek a vőlegénytől származik. Ekkor a násznagy elmondta az ótestamentumi esetet arról, hogyan vezette félre Lábán apa Jákobot, amikor a szép Rachel helyett a csúnya Liât adta neki feleségül. (Ezért nevezik a jelenetben az alakoskodó nőt LJ/ának.) Az esethez kapcsolódva a szónok megkérdezte a vőlegénytől, hogy ez-e a választottja. A tagadó válasz után a násznagy javasolta a vőlegénynek, hogy adjon pénzt a nőnek, aki azt állítja, hogy ő a gyermek apja. Az alakoskodó menyasszony, Lija, aközben némán gesztikulált, meszelőjével felháborodva döfködte a vőlegényt, amiért nem vállalja el őt. Hosszas alkudozások után a násznép általános derültsége közben a vőlegény fizetett az álmenyasszonynak. Néhol (pl. Opatovában) az alakoskodó nő akkor jelent meg, amikor az ifjú házaspár az asztalnál ült, s a menyasszonnyal közölte, hogy a vőlegényétől gyereke van, ezért hagyja el, vagy pedig kárpódással fizessen neki a vőlegény. A menyasszony tettetett sírással szemére vetette a vőlegénynek, hogy becsapta őt. A jelenet improvizált dialógusa a szereplőket „színészi" játékra inspirálta. Az árvái falvakban a vőlegény kísérete egy elveszett bárány keresésének ürügyével kopogtatott a menyasszonyos ház ajtaján. Különböző maskarás alakokat vezettek elő, s csak azután hozták ki a menyasszonyt. Néhol a maszkos alak ócska bundát vett fel, fejére rostát tett. Kezében kosár kaláccsal és egy üveg pálinkával jelent meg. Kínálgatta a násznépet és a vőlegényt. Ez utóbbinak bizonygatta, hogy jó felesége lesz, nagyon fog vele törődni. Tréfás mozzanatok után hozták elő az igazi menyasszonyt. Néhol fogadan öregasszonyt, csúnya lányt, gyakran több álmenyasszonyt vezettek elő, s csak hosszas tréfálkozás, alkudozás után adták át a valódi menyasszonyt.

204 A magyar alföldi szlovákok körében, Békéscsabán és környékén a lakodalomban éjfélkor álmenyecskét mutattak be. Egy álruhás felkontyolt menyecskét vezettek be, aki terhes asszonyként jelent meg. A vőlegény természetszerűleg tiltakozott a nagy hasú nő ellen.

205 A szlovákkal szomszédos morva területen, a morva—szlovák etnikai határon az almenyasszony bemutatására három időpontban került sor: a vőlegénynek a menyasszonyért való megérkezésekor, a 203 Bartholomaeides Ladislaus: Inclyü superioris Ungariae comitatus Gömöriensis Noüüa historico-geographico-statistica. Leutschoviae, 1806-1808. Parus I. Caput IV. 447-449. 204 A szlovák példákat 1. Komorovsky Ján: Tradicná svadba na Slovánov. Bratislava, 1976. 161. 205 Krupa András: Jeles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál. Gyula, 1970. 127-128.