Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

A medvés macskura banda többnyire hat alakoskodó legényből állt. Öltözetük: arcukon bundadarabból készített álarc. A bundadarabról a szőrt lenyírták úgy, hogy bajuszt és szakállt alakítottak ki, az arcrészt, a homlokot teljesen simára vágták. A szem és a száj vonalában kis nyílást metszettek a bőrön. A bajuszt kulimász! (kocsikenőcs) bekenték és kipederítették. Fejükre kifordított kucsmát tettek. Bundát vettek magukra, amit derékon kötéllel körülkötöttek. A medve-macskurás fején fekete birkabőrdarab volt az álarc. Ezt azonban nem nyírták meg, csupán kis szem- és szájrést vágtak rajta. Fekete gubát vett fel. Derekára láncot erősítettek, amelynek a végét a medvetáncoltató tartotta. A medvés macskurások jelenete többnyire a medve táncoltatásából állt. Az alakoskodó legény négykézláb ment be a szobába. A ga^dáya bottal nógatta, ütögette. A medve ugrált, olykor „két lábra" állt. Dörmögött. Ijesztgette a nőket. A macskurások részére húzott tánc közben a medve a szoba közepén, a többi alakoskodó pedig körülötte a vendégek közül választott lánnyal táncolt. A medve lakodalmi megjelenésére adatok vannak a békési, a hajdúsági és a bihari területekről. A legáltalánosabb megjelenítési mód az volt, amikor egy legény két kifordított kisbundát vett fel. Az egyik ujjába a kezeit úgy dugta be, hogy a bunda háti része a mellét takarta, s a hátán gombolták össze, a másikba a lábát dugta, a két bundát a derékon összekötötték, arcát bekormozták, gyakran csengőt is kötöttek a nyakába. Arra is van példa, hogy szalmakötéllel körülcsavart alakoskodót - mint medvét - vezettek be a lakodalmas házba. Feltételezésünk szerint a medve a lakodalomban az állatmegjelenítések tágabb - fonó, farsang, munkaalkalmak stb. — hagyománykörébe tartozik. Ezen alkalmak egyikéből a másikba a legtermészetesebb úton mentek át az állatmaszkos alakoskodók. A konyári lakodalmakban kedvelt volt a kos- vagy tóe<zmaszkos jelenet. Ebben az álarcban elsősorban a hívadanok jelentek meg. A lakodalomban némán játszottak, hogy ne ismerjék meg őket. Többnyire a szegényebb legények öltöztek maskarának s így italhoz, ételhez jutottak. A kosmaszkos jelenetben az egyik legény birkabőrt húzott a fejére, lehetőség szerint a birka fejével, szarvával együtt. Ha ily módon megnyúzott birkabőrhöz nem jutottak, akkor valamivel imitálták az állat szarvát. Az állatot vezető legény korommal bekente az arcát, rossz ruhát, kifordított bundát vett magára és így vezette be az állatot, amelyet gyakran bikának vagy tehénnek is neveztek. A jelenet többnyire abból állott, hogy a szokatlan öltözetükkel, megjelenésükkel felkeltették a jelenlevők figyelmét, érdeklődését. Az állat ijesztgette, döfködte a nőket. Rendszerint táncoltak is. Az állat esetlen mozgásán jól szórakoztak. Utaltunk már arra, hogy az esküvői menetet sok helyen maszkos alakoskodók is kísérték. Az 1812-es évekből való rendelkezés, amely a lakodalommal van összefüggésben a bikaalakoskodáshoz Bikamas^k. Konyár, Hajdú-Bihar m.