Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

A lóalakoskodás./4 típusa ismeretes a Debrecentől délre eső területeken, a bihari és a sárréd falvakban egyaránt, az általunk vizsgált következő helyeken: Mikepércs, Sáránd, Hajdúbagos, Hosszúpályi, Nagyléta, Bagamér, Pocsaj, Esztár, Hencida, Szentpéterszeg, Kismarja, Magyarhomorog, Kornádi, Nagykereki, Biharkeresztes, Berettyóújfalu, Buj, Zsáka, Fúrta, Sáp, Nagyrábé. Alóalakoskodásnak///>^'raneveHosszúpályiban,Mikepércsen,Pocsajban,Magyarhomorogon; favágásnak mondják Esztárban, Sárándon, Nagylétán; s^amarasnak Szentpéterszegen, Furtán és Zsákán. Ez utóbbi helyen csacsi^ás néven is ismeretes. A játék bemutatásának az alkalma a lakodalom. Van azonban néhány példa arra, hogy fonóban (Kornádi, Fúrta), dohánycsomo\óha.n (Nagyléta) és fos%tókáhan (Hajdúbagos) is játszották. A lóalakítás egyes helyi variánsával kapcsolatban rendkívül figyelemre méltó adataink vannak. Sárándon Bagoly József elmondása szerint a ló fejét a ló lenyúzott bőrével alakították. A valamilyen ok miatt megdöglött lovat megnyúzták, s a lehúzott fejbőrt az eredeti formában kiszárították. A megszáradt és megkeményedett bőrrel a ló fejét kitűnően és hűen utánozták. A pokróccal vagy lepedővel letakart legények az így alakított lómaszkkal mentek be a lakodalmas házba. Hasonlóképpen alakították a lovat Biharkeresztesen is. A ló fejét szintén lóbőrből formálták, a belső részt kitömték, s a fejre kantárt tettek. A vásárlási és megölési jelenet ez esetekben is az A típus szerint történt. Több helyen (Mikepércs, Bagamér, Hencida, Esztár, Kismarja, Berettyóújfalu, Kornádi) a lovat alakító egyik legény hátára ül a ló gazdája és úgy mennek a jelenet színhelyére. A kupeceket alakító legények többnyire játékosok, akik a lóval érkeznek, azonban előfordult, hogy a vásárlási jelenetben a „vevők" a nézők voltak, akik alkudoztak a gazdával. Néhol (Kismarja) a ló fejét helyettesítő cserépfazékba homokot tettek, a nyílást lekötötték, s amikor a lovat a gazdája „főbe ütötte", a homok és a cserépdarabok a gazdaasszony nagy bosszúságára szétszóródtak a szobában. Az alkudozás során az egyik kupec, akinél egy vödör víz van, becsmérli a lovat, hogy már vén, a vizet sem tudja meginni. Odatartja a vödröt, hogy az állatot megitassa, majd hirtelen a vizet az alakoskodó legény nyakába zúdítja (Hajdúbagos). A felsorolt falvak közül Zsákán, Furtán és Szentpéterszegen — mint említettük —, a s^amarazasnak, csacsi^asnak nevezett alakoskodás a lóutánzással azonos. Zsákán a csacsi jelenetben az alakoskodó legények kifordított bundát vettek magukra. A fejet vászonkantával imitálták. Furtán a szamarat ponyvával takarták le, s a kantába pernyét tettek. Amikor az állatot „megölték", a pernye szétszállt a szobában.

183 A lómaszk alföldi elterjedési területének vizsgálata során további példát a Nagykunságról említünk. Szentesi Tóth Kálmán a szemtanú hitelességével írja le a múlt század végi, e század eleji karcagi hagyományban ismert favágást és egyéb dramatikus játékot. A lakodalmi mulatságon a lovas szerepét többnyire a vőfi töltötte be. Az alkalmi ló úgy készült, hogy egy vállalkozó szellemű és erős derekú ifjú testének felső részét előre hajlította és kezével megfogta az elébe álló és feléje háttal levő másik vállalkozó szellemű ifjú két kezét. A két ifjút leborították pokróccal és a meghajolva levő alkotta a ló törzsét, az elöl álló pedig a ló fejét és első részét. Ilyen lovon lovagolt be a vőfi a lakodalmas házba. A vendégek aztán csipkedték, szurkálták a lovat, a ló rugdosott, horkolt és vagy lelökte a vőfit, vagy végre összerogyott. Az utóbbi esetben nagy gyorsasággal begöngyölték a rajta levő pokrócba s nem valami kíméletes módon kihúzták az udvarra, mert „megdöglött". Némely helyen a lovazás után következett a temetés, oly módon, hogy a huszár lova elmúlása feletti nagy bánatában meghalt. Ezt a halottat tették lócára, betakarták és úgy vitték be a házba s felette mondották a prédikációt.

186 185 A hosszúpályi példához vö.: Papp László: i. m. 205.; a berettyóújfaluihoz S%alay Emőke: i. m. 380.; a furtai és a pocsaji adatot gy: Bíró Ibolya és Lackovits Emőke. 186 Szentesi Tóth Kálmán: i. m. 77-78.