Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

510 Játé kp d és maszkpd a íakpdatomban I. KUPEC: - Kehes, foga sincs! GAZDA: - Csikó még ez, nem látják, hogy ficánkol! II. KUPEC: - Adja százért, megveszem! I. KUPEC: - Kolbásznak még megteszi! GAZDA: - Annyiért nem adom! Agaddá és a kupecek közötd beszédnek, alkudozásnak nincs pontos, kötött szövege. A szereplők improvizálnak és gyakran hosszasan vitatkoznak, felidézik a vásári hangulatot, karikírozzák a gardát és a kupeceket egyaránt. A nézők közül is bele-bele szólnak. A ló forgolódik, ugrál, a farkával csapkodja a lányokat stb. A kupecek benyúlnak a ló alá, azaz a pokróc alá, hogy az állat csődör-e vagy kanca. A játék azzal fejeződik be, hogy agaddá megharagszik a kupecekte, kijelenti, a lovát olcsón nem adja, inkább agyonüti. Valóban úgy is cselekszik. Botjával szétüti a ló fejét imitáló fazekat, amelynek a darabjai szétrepülnek a nézők közé. Földesen a lóalakoskodásnak az a típusa ismeretes, amelynek formai variánsa, a tehénalakoskodás rendkívül népszerű volt. Földesen a dramatikus játékok páradan gazdagsága tárul elénk és az egyes játékoknak számos helyi variánsát is megfigyelhetjük. A lakodalomban a hivatalos és a hívadan vendégek egyaránt mutattak be jeleneteket. A hívadanok általában vacsora után mentek. A meghívottak által előadott játékokra éjfél után, hajnalfelé került sor, amikor már részint a vendégek elálmosodtak és a legények a játékokkal „frissíteni" akarták a jelenlevőket, részint pedig az éjfél utáni emelkedett hangulatban a tréfás, többnyire obszcén jellegű játékokat nagy kedvvel játszották a legények és nagy érdeklődéssel figyelték a lakodalom vendégei. Előfordult, hogy a hívatlanok — éppen a jó hangulatra számítva — éjfél után kértek engedélyt a lakodalomba való bemenetelre. Egy tó\eget, az „igazolványukat" a voßnek adták át, aki arról „olvasta" a beköszöntő, többnyire sikamlós, trágár rigmusokat. Példaként a még közölhetőbbekből említek: Templom alatt tekerik a gúzst, a fekete fene egye le rólad a húst! Amilyen e% a betű, apád olyan tökű! Is^fándi, Bikfándi, szaros pendelyt nyalnád ki! A kípek főleg öregasszonynak, cigánynak, betyárnak, vándorárusnak, púposnak, csizmadiának, medvének, kecskének öltöztek. Az alakoskodók nem beszéltek, legfeljebb, ha szükség volt, elváltoztatott hangon egy-két szót szóltak. Arcukat till (tüll) ruhaanyaggal, vagy harisnyaszárral takarták be. Ez alatt a maszk alatt azonban még az arcukat bekormozták vagy valamilyen festékkel bekenték, mert gyakran előfordult, hogy valaki a vendégek közül lerántotta az álarcot, s így a kettős maszk teljes inkognitót jelentett a játékos számára. A földesi dramatikus játékokra való rövid utalásokkal csak azt a miliőt akartuk érzékeltetni, amelyben a lóalakoskodás és a tehénalakoskodás funkcionált. A lóalakoskodás, amely mint említettük, A típusú, a konyári variánshoz áll közel. A ló gazdája kupecekkel alkudozik, kötekednek egymással, a lovat a kupecek becsmérelik, a gazda pedig dicséri. A közönségből bele-beleszólnak a „vásárba"! Annyira „ingerlik" a gazdát az állat becsmérlésével, hogy végül főbe üti a lovát. A ló összeroskad, majd egy pillanat múlva a lovat alakító két legény felugrik és kiszalad a szobából. A földesi tehénalakoskodás a lóalakoskodás A típusába sorolható. Egy legény alakította a tehenet. Kissé meghajlott. Letakarták lepedővel. Fejmagasságban egy botot nyújtott ki a lepedő nyílásán. A botra egy vâs^onkantâtakasztottak. A bot „nyaki" részére láncot vagy kötelet kötöttek. Azzal vezette