Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

A mítosz lényege az, hogy egy természetfeletti lény, nő vagy férfi termeszthető táplálékul szolgáló növényt ad az emberiségnek. Ez a lény többnyire azonos magával a terménnyel. A mítosznak számos variánsa van. Amerika délkeled területein elterjedt mítosz szerint egy nő, anya megölésével, feláldozásával annak testéből nő ki a termény, a kukorica és a bab, így ezek a termények egy nő által kerülnek az emberiség tulajdonába és ezt a nőt azonosítják a terménnyel. A keleti erdős területeken a kukoricát szintén egy asszonnyal azonosítják. Az asszony férjhez megy egy fiatal indiánhoz, akinek törzse éhínségtől szenved. A férj felfedezi, hogy az asszony titkos szeretőjével, egy kígyóval találkozik. A férj az asszonyt feláldozza. A nő előzőleg megmondja, hogy ő a kukorica és a dohány anyja, ezért húzza át a testét egy erdei tisztáson, ahol azután kukorica és dohány fog teremni. Egyes variánsokban a kukorica és a dohány nemi aktus nyomán jött létre. Más helyen, mint pl. a délnyugati területen, a női mitikus lény szívének szétdarabolt részeiből nőttek ki ezek a termények. Vannak olyan mítoszok, mint pl. a síksági indiánok hagyományában, amelyek szerint a terményt és az állatot egyszerre teremtette egy női lény. Ez a természetfeletti öregasszony egy forrásban élt, akit két fiatalember látogatott meg. Az asszony megmutatta nekik az ehető terménnyel benőtt mezőket és a bölénynyájakat. Azóta esznek az emberek bölényhúst. Az idetartozó mítoszokat jellemzi az, hogy szoros kapcsolat áll fenn a termény és a bölény között. A mexikói mitológiában a kukorica egy isten és egy istennő kapcsolatából származik. E kapcsolatból jöttek létre a többi termeszthető növények is. Az isten és az istennő egy üregbe szállt alá az égből, ahol együtt aludtak. Az istennő egy fiút szült, akiből a kukoricaisten lett. Ez lement a föld alá. Testéből azután különböző ehető növények nőttek ki. Más variáns szerint a kukoricát az ősi időkben egy hegybe rejtették, ahonnan egy isten hozta elő, akit ebben állatok segítették. Figyelemre méltóak azok az adatok, amelyek szerint bizonyos kukoricacsövekről úgy tartották, hogy azok a kukoricaistenek és azért ezeket a csöveket használták fel a vetésre. Hasonlóképpen figyelemre méltó motívum a mitikus lény képmásának az elkészítése és vízbedobása. Egy arapaho mítoszban maga a mitikus lény tudatja az emberekkel, elérkezett annak az ideje, amikor őt fel kell öltöztetni és a folyóba kell vetni. A szertartásban a természetfeletti lényt — azaz az őt jelképező termést - bölénybőrbe csavarták és a vízbe vetették. Ide kapcsolódik az az indonéz szertartás, amelyben egy kiválasztott rizskévét úgy öltöztetnek fel, mint egy nőt. Ezt nem eszik meg, hanem különös gonddal védik, megőrzik. A vetőmagot az első és az utolsó kéve szolgáltatja. Ezeket a kévéket megkülönböztetett figyelemmel kezelik, vitális jellegűnek tartják és úgy vélik, hogy a rizsnek lelke van és a rizs ereje bizonyos rizsfajtákban koncentrálódik. Emeljünk ki még néhány fontosabb motívumot. A mítoszokban előfordul a különböző terményeket termelő világfa, a tápláléknövény ellopása az égből és a maguktól működő eszközök motívuma. A világfa meséje arról szól, hogy a tápláléknövények egy nagy fától erednek. Ezen a fán mindenféle gyümölcs megtermett, így a kukorica és a rizs is. Nagy nehézséggel kivágták a fát és a rajta termett növények magjait elültették. A rizs keletkezéséről szóló egyik mítosz szerint a gyümölccsel megterhelt csodálatos fa gyökerei az égben vannak, csúcsa pedig lefelé áll, úgy, hogy az ágak elérik a tengert. Egy fiatalember felmászott a fára, elérte az eget, ahol megtanulta a rizs termesztését. Az égből magokat hozott és így kezdődött el a rizs termesztése. Ebben a mítoszban a világfa motívum ahhoz a csoporthoz kapcsolódik, amely szerint a magokat, a tápláléknövényeket az égből lopták el. A mítoszok egy részében állat - róka — lopja el a magot. Megtölti a gyomrát és amikor visszatér, lezuhan, szétreped és a gyomrából a szemek szanaszét hullanak. Azokból nőttek ki az ehető növények. A mesék nagyobb