Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
Jdatt Çudmund kutatásának^ tanutságai a pre-CoCumbian amerikai és az indonéziai agrárfotkfórróC Az európai agrárkultusz vizsgálata során a kutatók gyakran fordultak párhuzamokért a mai Amerika bennszülötteinek kultúrájához. Már a nagy előd, Mannhardt W. rámutatott a nagyfokú hasonlóságra, amely pl. a perui mamazara (kukoricaanya) és az észak-európai gabonadémon között mutatkozott. Később Frazer J. G. a meglepően hasonló példák sokaságával ejtette ámulatba az olvasóit. Amint már láttuk, ezek az összehasonlítások nem annyira az adatok közötti összefüggést keresték térben és időben, hanem a funkcionális egyezést, a már átalakult európai szokások és rítusok eredeti értelmét analizálták a még ősinek tűnő természeti népek hagyományával. Jóllehet, számos bírálat érte az európai népek hagyományának a természeti népek kultuszaival, mítoszaival való összehasonlító törekvéseket, mégsem lehetnek érdektelenek az európai agrárkultusz kutatói számára azok a mítoszok, melyek a táplálékul szolgáló növényekkel kapcsolatban az emberi kultúra fejlődésében egészen korai réteget képviselnek. A pre-Columbian amerikai agrárfolklór vizsgálatával kapcsolatos eredmények a nagyobb összefüggéseket illetően fontos tanulságokkal szolgálhatnak. Különösen akkor, ha elfogadjuk azt az alapállást, amelyből a problémakör kiváló ismerője és összegezője, Hatt G kiindult. Ez az Újvilág és Ovilág pre-Columbian kulturális kapcsolatainak lehetőségére, feltételezésére épül. A dán Hatt G jelentős tanulmányában összegezte az amerikai és az indonéziai agrárfolklór adatait. 138 A kulturális kapcsolatok összefüggéseinek kérdéseivel más művében is foglalkozott. A hasonlóságok okainak keresésében egyrészről elfogadja, hogy abban szerepe van a konvergenciának, de másrészről a hasonlóságok, egyezések magyarázhatók azzal is, hogy a kulturális elemek a Bering-szoros körüli területeken áramlottak át Ázsia felől. Valószínűnek tartja, hogy az agrárrítusok esetében a közbeeső láncszemek az átadás-átvételnél a polinéziai szigetek voltak. Az agrárfolklórról írott tanulmányában arra a következtetésre jut, hogy a pre-Columbian amerikai agrárhagyomány több közös sajátságot mutat Indonéziával és Melanéziával, mint a föld más részével. Ha az agrárfolklór jelenségei eljutottak Ázsiából Amerikába, annak elsősorban a Csendes-óceánon keresztül kellett történnie. Az agrármítoszokat és az agrárrítusokat minden valószínűség szerint azok a földművelők vitték át, akik a különböző termeszthető, táplálékul szolgáló növények magjait magukkal szállították az egyik földrészről a másikra a pre-Columbian időkben. 139 Mielőtt azonban ennek a kérdésnek a további részletére térnénk, vegyük tekintetbe az idevonatkozó agrárfolklór főbb motívumait. A motívumcsoport, amelyet Hatt G. az agrárhagyományban megvizsgált, az agrárkultusz kutatásának egyik alapvető kérdéskomplexumát alkotja. Az idetartozó hasonló kérdések az európai irodalomban a sokat vitatott gabonadémonokkal, az ún. Korndamonokkû, Corn-Motherokkû állnak összefüggésben. A Corn-Mother probléma a pre-Columbian amerikai és indonéziai agrárfolklór középpontjában áll. A rendkívül gazdag és változatos hagyománynak, mítosznak csak éppen a legfontosabb, az európai kutatást is érdekelhető mozzanatait emeljük ki. A kérdés bizonyos tekintetben kapcsolódik a ^^-istenekkel foglalkozó fejezetben tárgyaltakhoz is. 138 HattC, 1951. 853-914. 139 Nicolaisen]., 1960b. 136-137.
