Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Ez pedig korhely gyerek meg is látszik rajta. Mert akkora a feje, mint egy üres pajta. Tessék ezt megnézni milyen pofát vágott. Pedig ő ette meg a konyhában a mákot. Szépen vagyunk, oda a becsület, Nézd ez a sok lány szemedbe mind kinevet. Hát te részeg disznó, így rukkolsz ki nekem ? Pedig tebenned volt minden reményem, Mikor mosakodtál tán a múlt nyáron? Állj egy kicsit hátrébb, hogy senkise lásson. Tisztelt Násznagy uram! Most már ismeri seregem, Kivel a törököt, franciát megverem. Bajtársak ki-ki nyújtsa ujját és mondjátok utánam az esküszavakat, hogy szívvel, lélekkel hű katonák lesztek, hogy nekem mindenben engedelmeskedtek: Az erdőben, mezőben, szarkában a tarkában valamennyi fehér toll, ugyanannyi fekete vagyon. Ez a madár szedje ki a szemetek világát, ha szavam nem fogadjátok.

168 A verbuváló játékhoz kapcsolódó tánc kérdései külön kutatási területet jelentenek. Hasonlóképpen további vizsgálatra van szükség a játék kialakulása időpontjának és elterjedési területének a megállapításához. A szövegvizsgálat számos variánssal való összevetés nyomán úgyszintén különösen fontos. Úgy tűnik, hogy a versek egy forrásra vezethetők, amelynél a diákirodalomnak feltehetően lényeges szerepe lehetett. S^űcs Sándor a hajdani katonatoborzás, verbuválás számos szóbeli és írásbeli emlékét tárja elénk a S\óla duda, verbuválnak c. lírai ihletésű könyvében.

169 A 18. század elejétől a 19. század közepéig, de az 1848/49-es szabadságharc utáni időben is gyakran az újoncállítás a verbuválással, toborzással kapcsolódott össze. Ha az önkéntes beállás nem hozta meg a kívánt eredményt, a verbuválok a létszámot erőszakos katonafogással teljesítették. A verbuválás többnyire szomorú emléke mély nyomot hagyott a nép életében. A nagy eseményt jelentő és izgalmat kiváltó alkalomra élénken reagáltak az emberek. Mind a hosszú évekre elvitt katona, mind hozzátartozói számára a verbuválás napja - akár önként állt be a legény, akár erőszakkal vitték katonának — egész életre szóló emlék maradt. Az esemény felidézésére a néphagyományban számos alkalom nyílt, elsősorban a katonatörténetek kapcsán, amilyeneket bőséggel jegyzett le S^ücs Sándor említett művében „kiöregedett pásztorok, élemedett tanyai emberek, faluba húzódott, hajdani, vén rédakók elbeszélése szerint". Az egykori verbuválások emlékét a szóhagyományon, mondákon, históriás történeteken, anekdotákon kívül száz év múltán is megőrizték a verbuváló játékok. A verbuválás fő mozzanatainak egyszerűsített, dramatizált megjelenítése az esemény jelentőségét mutatja, amely alkalomnak a felidézése mindig mély hatást váltott ki a népi közösségekben. A lakodalmi játékok többségében szobában kerültek bemutatásra. Vannak azonban olyan játékok is, amelyeket nyílt téren, szabadban — utcán, udvaron — játszottak. A szarvasi lakodalmakról írja a múlt század második felében Zsilinszky Mihály: „Az esküvő napja különösen sok tréfára adott alkalmat. Az összegyülekezett néptömeg, a menyasszony verses búcsúja után, zeneszó mellett iszonyú zajjal, (Raévágás és ^a^asütés íakodatom aC^aímávaC 168 Csefkó Mihályné közlése.; L. még egy változatot Tetétlenről (Hajdú m.): Us^t Nándor: i. m. 243-245. 169 Budapest, 1962.