Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

A huszár a térdeplő törökkel egy dalt énekel, amelyben arról van szó, hogy a háborúban sok ember elvérzik, elpusztul. Előttük is fekszik egy harcfi, akinek hiányzik a lába és a fejét széthasították. A huszár a kardját a fekvő török övére helyezi és a következő szavakkal ébresztgeti: „Barátom, állj fel, a csata elmúlt, kapsz egy jó pohár bort és pezsgőt." Erre mindkét török feláll és a játék befejeződik.

153 Huszárok, mórok, lovagok és mások társaságában a törököt alakító játékosok bajor területen is felbukkantak a dramatikus szokásokban.

154 A galíciai lengyelek farsangi felvonulásában, az ún. Bekusy menetben a koldus, a drótos, a cigány, a cigányasszony, az ördög, 2. halál, menyasszony, vőlegény, végrehajtó, rendőrtisztviselő, zsandár, íródeák, falovon lovagolóparasztstb. mellett halad egy töröknek öltözött alakoskodók. A feljegyzésből nem tűnik ki, hogy volt-e a töröknek önálló szerepe. A felvonulás fő alakja a koldus, aki a menet élén halad s botjával utat nyit a nézőközönség között. Tréfás szövegeket mond, a Miatyánk-paródiát gagyogja, amin a nézők jól derülnek. A cigány és a cigányasszony jósol, táncol, a zsandár a tolvajt kíséri, a végrehajtó a rendőrtisztviselővel a házakba való belépés után adóhátralék fejében összeírja az ingóságokat stb.

155 Úgy tűnik, hogy a török a lengyel Bekusy felvonulás résztvevői között funkcióját vesztett maszkos alak. Teljesen egyértelmű azonban a krakkói lajkonik nevű felvonulás, amelyben tatárokat jelenítenek meg. Nagyon tanulságos ennek a szokásnak a párhuzamba állítása a törökökhöz kapcsolódó népszokásokkal, amelyeknek hasonló mondai hátterük van. Krakkóban Űrnapjához fűződött a lajkonik menete. Egy turbános, sárga csizmás, tatárnak öltözött alak falovon „ül". Ő a csoport központi alakja. Előtte zászlós tatár megy, s mellette is tatárok haladnak. A hagyomány szerint a felvonulást Zwierzyniec külváros lakóinak a tatárokon való győzelme emlékére tartják. A monda szerint a tatárok éppen az Úrnapi körmenet alkalmával hatoltak be Krakkóba, de legyőzték őket.

156 Ezzel a szokással kapcsolatban csupán csak visszautalok azokra a magyar példákra, amelyekben a szokás eredetét a törökök vonatkozásában hasonló mondára vezetik vissza. A zalaegerszegi mondában a törökök szintén a körmenetet akarták felhasználni arra, hogy a várost elfoglalják. Nyilvánvalóan vándor mondai motívummal állunk szemben. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ismeretesek olyan népi színjátékok, amelyekben a tatár, illetőleg a török megjelenítése konkrét, történelmi eseménnyel áll összefüggésben. így pl. az orosz hagyományban a Jermákról szóló népi drámák egyes variánsaiban az alapot a kozákoknak a tatárok, illetve a törökök elleni harcai alkotják.

157 Hasonlóképpen megtaláljuk a konkrét történelmi hátteret a román népi színjátékok egyes variánsaiban. Ezekre alább utalok. A román népi dramatikus játékok gyakori szereplője a török.

158 Bukovinában a malanka néven ismert játékban a legkülönbözőbb maszkos alakok lépnek fel, úgymint kecske, medve, ló, kozákok, lovasok, királyok, miniszterek, generálisok stb. és ezek között a törökök. Suceava, Bosanci és Pascani környékén ezt a játékot más elnevezés mellett törökösnek is nevezik. A játék résztvevői újév előestéjén, újév napján járják az utcákat, házról házra mennek, köszöntőt mondanak, mókáznak, táncolnak. A Bosanci, Suceava környékén ismeretes játékban a maszkosok között a törökök az ún. csúnyák 153 Horak Karl: Burgerländische Volksschauspiel. Wien-Leipzig, 1939. 14, 513—516. 154 Schmidt Leopold: Das deutsche Volksschauspiel. Berlin, 1962. 279—280.; Törökpár ábrázolását 1. Beitl Richard: Deutsche Volkskunde. Berlin, 1933. 204. 155 Matusiak Simon: i. m. 311—312. 156 A szokást más néven Konik Zwierzyniecki-nek is nevezik Kolherg Oskar. Krakowskie, Czçsc I. In: Dziela wszystkie, torn. 5. Wroclaw-Poznan, 1962. 301—307.; Matusiak Simon: i. m. 327—328.; Witkowski C^eslaw. Doroczne polskie obrzçdy i zwyczaje ludowe. Kraków, 1965. 44—45.; Legendával összefüggő krakkói szokáshoz: Domokos Pál Péter. Hajnal, hajnalnóta, hajnalozás. Ethnographia, LXXII. 1961. 237-263. 157 Zakrutkin Vitalif. O russzkom narodnom teatre v szvjazi sz donszkimi zapiszjami. In: Golovacsev V.—Lascsilin B.: Nardnij teatr na Donu. Rosztov-na-Donu. 1947. 27. 158 Pop Mihai-Eretescu Constantin: Die Masken im rumänischen Brauchtum. Schweizerisches Archiv für Volkskunde, LXIII. 1967. 163, 167. A bábjátékokban is megjelenik, 169.