Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

csoportjába tartoznak. Bosanciban, miután a törökök a gazda hízóba, lépnek hórót táncolnak. A táncban részt vesz a csoport többi tagja is. A törökök táncából, játékából éppen úgy, mint más újévi szokásból, a kecskemaszkos alak sem hiányozhat. Sőt, Moldovában tulajdonképpen a kecske áll a középpontban és a többi szereplő, mint a török, a görög, a ko%ák, a cigányvajda, a %sandár, a s%er%etes, a kovács, a kereskedő, az öregember, az öregasszony, a pásztor stb., amely maszkos alakok száma meghaladhatja a harmincat is, a kecske kíséretét alkotják. Némely helyen a ló- és a medvemaszkos csoportjában is jelen vannak a törökök.

159 A román népi színjátszásban megfigyelhető, hogy jelentősebb társadalmi, politikai mozgalmakkal, háborúkkal kapcsolatos témákat is megjelenítenek. Ilyen pl. a törököket is megjelenítő Oszmán pasa bukása, illetve Plevna eleste című játék. A román népi hősöket Sofronie, Cerchez, Cernat generálisok képviselik, akikkel szemben állnak a törökök: Ali pasa, Oszmán pasa és AbduSzplimán.

160 A játék Halim nevű variánsában a következő szereplők vesznek részt: négy török, Oszmán pasa, Halim, egy leánynak öltözött maszkos legény és hét kurkán (román gyalogos). A szereplők a játék során Plevna elestéről beszélnek és énekelnek. A kurkánok a törökök feletti győzelmet ünneplik, a török alakoskodók pedig a bukáson szomorkodnak, szégyenkeznek.

161 A fenti példák jól mutatják, hogy a török ember, a török katona alakja bekerült több európai népnek nemcsak a költészetébe, hanem a játékaiba, dramatikus szokásaiba is. A tradíció történelmi gyökerekből indult és táplálkozott. A törökök egykori hódításai, hatalmas területen való uralmuk, az európai népek félelme a török veszélytől, a törökkel kapcsolatos hagyomány alapját nyújtják. A fentiekhez hasonló szokások a törökök által uralt területeken a hódítás elmúltával alakultak ki. Arról nincsenek adataink, hogy a közveden veszély, a törökök elvonulása után milyen volt az ábrázolásuk, nyomban megjelentek-e a hagyományban, vagy csak később kerültek be a népszokásokba. Tulajdonképpen csak a múlt századi feljegyzésektől kezdődően látjuk a török alakját a népszokásokban. Következtetéseinket ezek és a recens anyag alapján vonhatjuk le. A játékok, jelenetek egy részében a török maszkos alak passzíve van jelen, csak mint néma szereplő vesz részt a játékban. A magyar szokásokban általában fontos szerepet kapnak. A mádi szüreti felvonulásban különösen az előtérben állnak. (Erről a szüreti játékok kapcsán szólunk.) 159 juta N.: Introducere. In: Juta N.—Mänästireanu V: Tradiüi si obiceiuri romänesti. Anul nou ín Moldova si Bucovina. Bucuresti, 1968. 11, 16 kk, 34, 38, 49 kk.; L. még szövegeket is: Adäscäiitei Vasile: Teatru folkloric din judetele Bacäu si Neamt. Bacäu, 1968. A bihari románok egyik állatmaszkos szokását 1839—ben tőrökkel való járkálásnak is említik, amely minden valószínűség szerint a török alakoskodó szereplésére mutat: „Legelső mulatsága az oláhnak, a furkával (tőrökkel) való járkálás. Egy botra, mellynek feje gólya fej formára vagyon faragva, úgy hogy a madár orr alsó része, egy lenyúló zsineg rántásával, kinyilathatik, és ismét lármás kelepeléssel lecsattanthatik, — valami tarka szövetből készült lepedőt kötöznek, mellybe egy jó tánczos legény bele burkolódván, mindenféle forgásokat és ugrásokat követ, a dobnak ütése, vagy duda hangja mellett; a gólya, száját a lenyúló zsineg által tachus szerint csattogtatván: s ezen figurát nevezik furkának, melly nagy vigassággal eszközöltetik az utczákon végig." Fényes Etek: Magyar Országnak, s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. Pesten, 1839. 52-53.; Az Alsófehér megyei románoknál a Malanca-val való járók csoportjában zsidónak, arabnak, orosznak, töröknek öltöznek. Figyelemre méltó, hogy a szokás leírásában egy helyen a török szó után mintegy magyarázatul zárójelben a turca szerepel. Nyüvánvalóan nem lehet arról szó, hogy a turca azonos lenne a törökkel. Moldován Gergely : Alsófehér vármegye román népe. In: Alsófehér vármegye néprajza. Nagy-Enyed, 1899. 959. 160 Adäscäiitei Vasile: i. m. 19-20, 1964. L. törökre vonatkozó példákat a román népi színjátszásban: Adäscäiitei VCiubotaru I. H.: Teatru folkloric din judetul Jasi. Jasi, 1969. 161 JulaN.: i. m. 49.; Dömötör Tekla rámutat arra, hogy az ellentétes erők történeti összefüggésben való megjelenítése gyakori. Főleg a fehérek és mórok, illetve a törökök megütközését lehet itt emiïteni. Dömötör Tekla: Népi színjátéktípusok. Műveltség és Hagyomány, X. 1968. 165.; A moreszka kérdéskörhöz 1. Domokos Pál Péter. i. m. 2745, 194—223.; Prokosch-Kuratb Gertrude: Morisca. In: Standard Dictionary of Folklóré Mythology and Legend, II. (Red.: Teach M., New York, 1949). 747.; Beitl

Klaus: „Feguras de gigantes, dancas d'amazonas e muytos diabretes". Rheinisches Jahrbuch für Volkskunde, XV—XVI. 228 kk.; A Karagö^ kérdéshez: Dinescu-S\ékely Viorica: Rapports entre le théâtre d'ombres turc et le théâtre roumain. Ethnologica, 1979. 73—78.