Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Természetesen ebben az esetben is ünneplik a két táncost, különösen a menyasszony vendégei. A két legény közötti viadal főleg ügyességet kíván és erőt, amely azonban egyáltalában nem válik durvává, dulakodássá. Ezzel a maskurások tánca és játéka befejeződik. A násznagy megkínálja őket egy-egy pohár borral. A gazdasszony egy üveg bort, egy sült tyúkot és kalácsot ad nekik. Különösen gazdagon megvendégeli őket, ha a maskurás legény engedte magát legyőzni s így fiúgyermeket jósoltak az ifjú párnak. Ezt követően valamelyik maskurás legény házába mennek, s közösen elfogyasztják a kapott italt és ételt. Az emberek úgy vélekednek, hogy a szokás a török korra nyúlik vissza, s a két maskurás a török egykori uralkodásának emlékét őrzi. A török alakjának a megjelenítése az alföldi dramatikus játékokban széles körben ismert lehetett. Némely helyen ma már csak az idősebbek emlékeznek rá. A szokás elterjedettségét mutatja az, hogy Baksay Sándor a. magyar népszokásokat összefoglaló írásában részletesen említi a lakodalmi török alakoskodást. A törököket a hívadanok jelemtették meg: „Kilenc óra felé a vőfély a násznagy elé lép: -Jelentem kigyelmednek egész alázatossággal, hogy odakinn valamely jövevény emberek vannak, akik engedelmet kérnek bátor bejövetelükre. — Van-e igazság-levelük ? - Igen is, itt van, tisztelem kigyelmedet. A násznagy átveszi az igazság-levelet és fennhangon olvassa: — Mi Amerikából jövő vándorló törökök, jó járatban levők, ez helyt elesteledtünk; ha megengednék, hogy kigyelmetek hazában megpihenhessünk, úgy mint szegény török emberek. - Bejöhetnek — mond a násznagy. A vőfély kifordul és a másik pillanatban bevezérli a törököket. Helybeli jó ismerős, de nem hivatalos legények vagy cselédek női ruhában, kifordított úri rongyokban, cukorpapírból rögtönzött álarccal és dominóban, hosszú kenderhajjal, gyűrt cilinderkalappal vagy ócska tornyos-fejkötővel felismerhetedenné téve, meghajtják magukat a násznagy előtt; elkapnak egy-egy leányt, azt megforgatják; két-három táncot eljárnak, azután újra némán meghajtják magukat és távoznak."

136 Az alábbiakban utalunk mindazokra a párhuzamokra, amelyekben a török előfordul függetlenül attól, hogy lakodalomban vagy más szokásalkalmakban jelenik meg. Csupán a mádi török alakoskodókat soroltuk a szüreti hagyománykörbe. Rendkívül figyelemre méltó török alakoskodó szokásra emlékeznek még a közelmúltban Sövényházán (Csongrád m.). A szokás nem a lakodalom, hanem a farsang hagyománykörébe tartozott. Egy kétkerekű szekér elé két legényt fogtak be. A kocsin két-három töröknek öltözött legény ült. Fejükre kendőkből, rongyokból turbánt készítettek, arcukra korommal bajuszt, szakállt festettek. Kifordított subát öltöttek magukra. A törökök végighajtottak a falun. Obszcén szavakkal illették a leányokat, asszonyokat. Hosszú rúdra erősített drótkampó volt a kezükben s arra törekedtek, hogy az utcán a legények közül valakit elkapjanak vele s a nyakába akasztva a szekér után magukkal hurcolják. A törökös játék azzal ért véget, hogy kiabálással, „üdegekkel" megfutamították őket, majd a falu szélétől „békésen" visszatértek otthonukba. Ezt a szokást az első világháborút követően néhány évig még gyakorolták, később teljesen elmaradt.

137 136 Baksay Sándor, i. m. 91-92. 137 Dám László közlése.