Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Rendkívül figyelemre méltó a Győr-Sopron megyei Gyalókán ismeretes törökre utaló pünkösdi hagyomány. A szokás szalmával kitömött szereplőjét törökbasának, magát a szokást törökbasajárásnak nevezik. 1969-ben pünkösdkor még jártak törökbasát.. A szokásban rendszerint hat, 10—14 éves gyermek vesz részt. Ezeket a gyermekeket még nem körös^tütik be, nem mehettek a kocsmába és este nem járhattak az utcán. Pünkösd hétfő délután, a litánia után járták a törökbasát. A törökbasát alakító fiú bő gatyát húzott magára. Alul elkötötték és teletömték szalmával, majd a derekánál körülkötötték. Férfiinget vett fel, amit alul szintén elkötöttek és felül, a nyakánál dugdosva, úgyszintén teletömködtek szalmával. A szalmától a játékos úgy megdagadt, hogy szinte alig tudott mozogni. Szemére vékony kendőt kötöttek, csak éppen hogy átlátott rajta. A fején kalap volt, virággal körültűzdelve. A törökbasa alakítóját senki sem ismerte fel. Elöl a hasán egy kolomp, az oldalán kéfjw^ölógott. Derekára láncot kötöttek. Az egyik szereplő a láncot tartotta és mögötte ment. A törökbasa jobb kezében bot volt. A végét szintén egy gyermek, a bal kezét pedig egy harmadik fogta és így vezették. A további szereplők közül egy pénzt, egy tojást szedett. A szokás résztvevőit számos gyermek kísérte végig az utcán és folyton kiabálták: „Törökbasa nagy a hasa, Kilenc fontos a valoga!" A hátára rá-ráütöttek. Nem fájt, nem érezte, mert vastagon ki volt tömve. A törökbasával házról házra jártak. A kapu előtt megálltak és a következő szöveget énekelték. „Ez pünkösdi rózsa hajlik gyalogúdra. Jaj, nincs, ki fölszenné ezt piros rózsát! Szedd föl, szedd föl te kislány! Dugd kalaptyába ennek a törökbasának!" Más variáns szerint: „Ez pünkösdi rózsa hajlik gyalogútra. Hajlítsd ki fölszedni ezt piros rózsát. Szedd föl, szedd föl te kislány, Köss belőle bokrétát ennek a legénynek. Mikor mennek katonának, a lányoknak verbuválnak. Sárga cipő, kopogó, fehér ümög, lobogó! Törökbasa hajts bókot!" A törökbasa az ének közben táncolt. „Kettőt erre, kettőt arra. Mint a lassú csárdás, úgy lípett. De csak billegett ám, mert úgy ki vót tömve. Megizzadt ám, mire a falu végire írtunk! Közben meg oda is csaptam neki egy nagy bottal, hogy járja!"

138 A szalmával kitömött alakok párhuzamai ismeretesek az európai tavaszi népszokásokban. Nyilvánvaló, hogy a szokás összefüggéseit általában a tavaszi, pünkösdi hagyomány irányában meg kell vizsgálni. Számunkra azonban mindenképpen tanulságos, hogy a szokás közpond alakját törökbasának nevezik, bár nem valószínű, hogy a török hagyomány felé mutat. Két eset tételezhető fel: vagy a pünkösdi szalmás alakra applikálódott a törökbasa elnevezés, vagy valamely törökkel kapcsolatos hagyomány kontaminálódott a pünkösdi szokásokkal. Tény az — lényegében bármilyen összefüggésben —, hogy a török alakja, a török emléke idéződik fel mind a mai napig a bemutatott pünkösdi szokásban. Az eddig elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy a magyar népi dramatikus színjátékszerű szokásokban a török megjelenítése, különösen a Nagy Magyar Alföldön, de a peremterületeken is gyakori lehetett, és az idevonatkozó tradíció mélyen gyökerezik a magyar nép történelmi múltjában. Mint arra előbb utaltam, az élő hagyományban a szokás eredetét a szokást ismerő közösség tagjai a felvonulásban, játékban részt vevők a törökök magyarországi uralmára vezetik vissza. A török megjelenítése a dramatikus népszokásokban a török hódoltság idejének, a magyar nép múltjának csak egyfajta, sajátságos tükröződése a népi kultúra egészében. A török világ, a magyar nép törökök elleni küzdelmének emlékei a népköltészetben, az orális hagyományban igen jelentősnek 138 Bíró Ibolya közlése. L. még: Daloló Rábaköz (szerk.: BarsiErnő). Győr, 1970. 126. lapján a 156. jegyzet és a 103. lapon a 156. sz. ének.