Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Megtököllek annyok én téged estére, Úgy, úgy édes apjok most van benne része, Úgy sincs már egyebem két lapos tetűnél, Az is megdöglött már a fülem tövinél. Nem kanolok többet a száraz malomba, Mert már kétszer esett a tököm a porba, Kétszer beleesett, el is keveredett, Az én sárga lovam elidegenedett. Co, feljebb te sárga, ba.. .ik meg Vigh Mihály. Hogy minden kapunál még meg sem állanál Mit adtak itt fiam; tojást apámuram, Vágd a kerékagyhoz, ba.. .d meg aki tojta. Aki adakozik annak jót kívánok, Aki pedig nem ád, áztat megátkozom, Nyűjjenek el rajtok három szántóvasat, Szántsanak rajtatok csutkaföld ugarát. Nektek muzsikások éneket éneklek, Vagytok e világon legszerencsésebbek, Kis száraz fátokkal pénzt tudtok keresni, Szomorúságot is örömre fordítni. Adjatok hát abból, amit d kerestek, A szegény koldusnak, aki itt kéreget, Hogyha adakoztok akkor gyarapodtok, Ha nem adakoztok, akkor nyomorkodtok. Szánjátok meg, kérlek, az ilyen öreget, Ki a háborúban kapott sok sebeket, Két árva gyermeke, akit így körülvett, Ha nem adtok semmit, a mennykő üssön meg. Mán a többi adott, a dübögős nem ád, Hogy pokolba nyerje érte koronáját, Mert hogy nem jól viszi itt a sáfárságot, A métely lepje el merevül a máját. Hogy az ördög téged talyigára tegyen, Minnél jobban sikoltasz, annál jobban vigyen Mert meg kell számolnod a sáfárságodról, A fene egyen ki abból a sutzugból. Tarts penetenciát te bűnbánó módra, A hóhér hurkoljon kötelet nyakadra, Hogy hátadon csússzál mélységes pokolba, Mért nem adsz egy krajcárt az én tarisznyámba. Follyon ki a szemed, kivel most rám nézel, Törjön el a kezed, kit most szádhoz teszel, Elevenen téged egyen meg a tetű, Két lábodnál fogva legyél egy V betű. Körte hajigáló legyen csontjaidból, Madarak szálljanak szemed odvaiból, Szeretőd ha szarik harapd rá a nevit, Hogyha híg lesz, akkor hörpentsd fel a levit. Eladó a lovam, ezt mindenki értse, Megér húsz ezüstöt, még pedig ezt üstbe, Nos, szabad a vásár, meg lehet kéretni, Derék bivaly ló ez, lehet ütni-verni. Nem adom annyiért inkább levágatom, Fiaim sajnálják, velők megb.. .atom, A bőrét pediglen ostornak fonatom, Megélek már úgy is, fiaim elcsapom. A terjedelmes ének egyes részleteire a ponyvairodalomból vannak párhuzamok. Lehetséges, hogy a fend változat két vagy több variánsból kontaminálódott. Néhány versszak különösen népszerűvé vált, s önálló nótaként terjedt el. Ma már rendkívül nehéz annak a megállapítása, hogy a koldusének és a koldusjelenet mennyire függött össze. Néhány adat azt mutatja, hogy a kolduséneket a koldus tényleges megjelenítése, színrelépése nélkül is előadták. Önmagában is szórakoztató, a közönség érdeklődését kiváltó hangulatos, tréfás, pajzán nóta volt. Az obszcén és kétértelmű szavak, mondatok a koldus éneket a temetés paródiájának hasonló stílusú szövegeivel hozzák párhuzamba.