Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

%ise66 tréfás játékok^ A lakodalom szórakoztató játékainak egy csoportját az ödetszerű, improvizált, igen gyakran csak egyszer játszott játékok alkotják. Ezek többnyire olyan jelenetek, amelyekben valakit megtréfálnak, igen gyakran suttyó legénykét, alamuszi férfit, s mint láttuk, sok helyen a kunkapitányt, a vőfélyt is. Azonban a gyűjtött anyag alapján megállapítható, hogy voltak olyan tréfás jelenetek, játékok, amelyek ismédődtek, hagyományossá váltak, s nemcsak egy-egy faluban, hanem nagyobb területen általánosan ismertek. Ilyen volt pl. a dongós játék, a kaszás játék, a rucá^ás, a páva vagy griff madár bemutatása stb. Mielőtt ezeket a széles körben elterjedt játékokat ismertetnénk, néhány kisebb tréfás — sporadikusan - előforduló játékot mutatok be. A lakodalom vendégeinek szórakoztatásával kapcsolatban fentebb számos tréfás jelenetről szóltam, amelyek elsősorban a vőfély és a kunkapitány produkciói voltak. A következő tréfás játékokat a lakodalom vendégei játszották. Egy békési adat szerint hajnal felé a legények begörgettek a szobába egy nagy boroshordót. Előzőleg egy legény beleült a hordóba. Ez többnyire egy káposztáshordó volt, amelynek nyitott a vége, s miután a legény beleült, a nyílásra erősítették a dongákat. A hordót feltették egy lócára, hogy megcsapolják. A legények felszólították a vendégeket, hogy mindenki menjen a poharával, vigyék a kancsókat, mert a legfinomabb tokaji bort mérik ki. Amikor az emberek körülállták a hordót, s amikor a dugót az egyik játékos kiütötte, a hordóban ülő legény megszólalt: — Befelé töltsetek, mert én is szomjas vagyok! A hordóból hallatszó hang nagy meglepetést okozott. A legénvek ödetén igen jól derültek a vendégek. A nagyszalontai lakodalmak tréfás játékai közül Ro^yány György említ néhányat a múlt század végén. A teknősbéka jelenetre rábeszéltek egy legénykét, akinek a kamrában a hátára kötöttek egy dagasztóteknőt. A fiú négykézláb mászott be a szobába a násznép közé. A vendégsereg megbámulta a mozgó teknőt, s különösen nagy hahotázás támadt, amikor a teknősbékát felfordították, s a fiút kezével, lábával hadonászva, kapálózva meglátták a teknőben, s akire egy veder vizet ráöntöttek a legények. Fogadással kapcsolódó tréfa volt a botugrás. Ketten egy pis^kafát két végénél fogva kb. 50 cm magasra tartottak, s felszólítottak egy legényt, fogadjanak, nem tudja átugrani a piszkafát. Ha sikerül, kap 10 icce bort, ellenkező esetben ő fizet. Amikor a legény ugrott, a két játékos a botot felkapta úgy, hogy az a legény lába közé kerüljön, s így a legény hanyatt vágódott. Az ilyen és hasonló fogadással párosuló tréfákat mindig nagy érdeklődéssel figyelték a jelenlevők. Hasonló fogadás volt a kalapugrástis. Egy legény fogadást ajánlott azzal, hogy aki az ő kalapját átugorja, annak 10 icce bort fizet. Ellenkező esetben ő kap ugyanannyit. Amikor a fogadás megtörtént, az indítványozó a kalapját szorosan a fal mellé tette. így a fogadó valóban nem ugorhatta át a kalapot, s az indítványozó megnyerte a fogadást.

116 A legények a virrasztással az egész násznépet megtréfálták. A vendégeket felszólították, hogy álljanak fel a székekre, lócákra, mert vizet árasztanak. A jelenlevők érdeklődéssel várva, hogy milyen tréfa következik, székekre álltak, s akkor a legények kijelentették: — Vizet árasztani nem tudunk, de tudunk ennyi szamarat a székre állítani. A vízárasztás változataira több helyről ismeretes példa (Kismarja, Szeghalom, Nagykereki, Derecske). Szeghalmon előfordult, hogy a legények váradanul vizet öntöttek a szobába. A nők 116 Ro^vány György: i. m. 228-229.