Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

A játékosok cigánynak öltöztek. Egy-kettő cigányembernek, három-négy pedig cigányasszonynak maszkírozta magát. Rossz ruhát vettek fel, arcukat bekormozták. A női alakoskodó legények földig érő női szoknyát húztak magukra, virágos kendővel bekötötték a fejüket, a fülükre fülbevalót csippentettek, a nyakukba vékony láncot akasztottak, s néha mezídáb mentek be a nézők közé, s nyomban kiabálni kezdtek. — Tessík venni fúrút! -Jó fúrú! Mindent fúr! — Kemíny fúrú! — Minden embernek ilyen kemíny fúrú kell! Egy legény a nézők közül: — Én már vettem maguktól egy fúrút, az beletört, de az enyém nem! Egy másik legény: — Nem kell az enyémnél keményebb! Egy harmadik: — A vőlegényé is jó kemény! Egyáltalában nem kétséges, hogy a fúróval kapcsolatos megjegyzések — különösen a lakodalomban - a falloszra, a koitúszra utalnak.

113 (EgyéofogíaCfíozásoí^ genre-aík^p^ A mesterséget, a foglalkozást utánzó játékok körében példák vannak még a bádogos, a tollas %sidó, a csendőréi a bíró megjelenítésére. Ide kapcsolódik a fonóass%onyt, a fonóst utánzó játék is. A falvakat járó, vándorló tollat gyűjtő kereskedő alakja, akit a falusi nép általában tollas %sidónak nevezett, kedvelt genre figurája volt a népi színjátékoknak, a dramadkus népszokásoknak. Alakja felbukkan a legkülönbözőbb alkalmakkor, a fonóbeli játékokban, a szüred felvonulás menetében, a munkaalkalmak játékaiban és a lakodalom alakoskodói között. Az alföldi falvakból való adatok szerint a legények lakodalom alkalmával gyakran öltöztek ebbe a jelmezbe. A megjelenítés könnyű volt. A játékos földig érő kabátot vett fel, rossz kalapot tett a fejére, kenderszöszből térdig érő szakállt kötött, a hátán átvetett egy zsákot, amelybe tollat rakott, s ezzel készen volt a jelmez. Jelenete a tréfás, bosszantó játékok közé tartozott. Esetien mozgásán a jelenlevők jól derültek. A játékos ugrabugrált, tollat kért, s mivel nem kapott, ő adott: batyujából a násznép közé szórt egy-két maroknyi tollat, amely nyomán nagy visítozás támadt a nők körében. Ekkor azonban már az alakoskodó legény az ütiegek elől menekült a házból az udvarra. A zsidó mint jellegzetes genre-alak, Európa népeinek hagyományában széles körben ismeretes. Az árverezés rendkívül nyomasztó, tragikus eseményt jelentett a falusi és a városi ember számára egyaránt. A felszabadultság pillanataiban azonban játékos formában megjelemtették az egyébként lehangoló aktust. Ilyen alkalmakkor jót derültek a tréfás árverésen. Békésen a lakodalmakban a hívadanok játszották. A játéknak három szereplője volt: a bíró, a kisbíró és a pandúr. A bírót pocakos embernek alakították, az arcát pirospozsgásra festették. Botot vagy pálcát tartott a kezében. A kisbíró felszerelése egy dob volt. A pandúrnak puskája vagy kardja volt. Amikor beléptek a házba, jelentették, hogy árverezni mentek, mert a gazdának sok az adóssága. Elővették a papírt,