Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

A kádban, a hordóban guggoló legény kiabálásán, ordítozásán a jelenlevők jól mulattak, s különösen akkor, amikor a „csíkot" csuromvizesen kihúzták a már nyakigérő vízből. Karcagon cigányt vagy „félkegyelmű" embert vettek rá arra, hogy a hordóba üljön. A hordó nyílására ponyvát tettek. Egy kis nyíláson a hordóban guggolót csipkedték, majd valaki elkiáltotta magát, hogy megfullad a csík, mert nincs alatta vz\. Nyomban azután egy veder vizet öntöttek a ponyva nyílásán át a hordóba és azután nagy kacagással nézték, amikor a „csík" csuromvizesen, szitkozódva mászott ki a hordóból.

111 Konyáron többnyire akkor kezdeményezték ezt a játékot, ha a legények megtudták, hogy a lakodalomban van olyan fiatalabb falubeli fiú vagy más faluból való legény, aki ezt a játékot nem ismeri. „Játsszunk csíkot!" felkiáltással rávették az illetőt, hogy üljön bele egy káposztáshordóba vagy kádba. „Mindig akadt olyan rövid eszű, aki beleült" - mondta Kovács Mihály 84 éves konyári földműves. A legények bevitték a hordót a szobába és amikor a rászedett személy beleült, egy lepedővel vagy más ruhadarabbal elzárták a nyílást. Ekkor a játékot kezdeményező legények kiabálni kezdtek: — Csíkot vegyenek! Csíkot vegyenek! Itt a finom jó csík! Kinek mennyit adhatunk? A vendégek pedig: - Hű, de büdös ez a hal! Tán nincs rajta víz?! — Hozzunk rá vizet, emberek, mert megdöglik a csík! Ezt követően edényekben hordták a vizet és öntötték a hordóba. A lepedőt fogó legények kissé megnyitották a nyílást, míg a vizet bezúdították, gyakran a lepedőn át csorgatták a hordóban ülő fejére a vizet. A jelenlevők jól szórakoztak a szorult helyzetbe került, s a hordóból csuromvizesen kibúvó legényen. A játékhoz Nádudvaron is olyan ifjút választottak, aki még nem ismerte, vagy ha igen, akkor önként vállalkozott a tréfás jelenetben való szerepére. Egy dézsába ült, amelyet ponyvával letakartak. Két legény rúdon bevitte a dézsát a benne kuporgó fiúval a házba. Letették a szoba közepére. A legények a jelenlevőknek mint halárusok mutatkoztak be: - Halat árulunk, jóféle tiszai pontyot! — Halat vegyenek! - Olcsón adjuk a halunkat! — Van itt harcsa, süllő meg csík is! Ilyen és ehhez hasonló szavakkal kínálták az „árut". A jelenetbe egy néző, egy vevő bekapcsolódott. Rendszerint egy asszony, aki már ismerte a játékot, kezében egy csupor vízzel így szólt: - Hadd lássam csak azokat a potykákat! S akkor hirtelen lerántotta a ponyvát a dézsáról és a vizet a benne ülőre öntötte, aki rémülten ugrott ki a dézsából. A jelenlevők jól derültek a tréfán, aminek a sikere nagymértékben függött a játékba bekapcsolódó asszony ügyességén és a leöntött fiú tényleges vagy megjátszott ijedségén.

112 Fúróárusok jelenete A kissé erotikus jelenet bemutatására számos hajdúsági, bihari faluban emlékeztek az idősebb emberek. Az alábbi példa Nádudvarról való. 111 Szentesi Tóth Kálmán: i. m. 76. 112 Ujváry Zoltán: Lakodalmi játékok Konyáron. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966—1967. Debrecen, 1968. 486.; Uő.: Varia... i. m. 105—106.; Ferencet Imre—Ujváry Zoltán: Népi dramadkus játékok alkalmai és típusai az Alföldön. Műveltség és Hagyomány, VIII. 1966. 189.