Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

ellenzőjét kigombolta. A bábaasszony először injekciót adott neki: a hurkatöltőt a farához dugta, s miközben a töltő fát lassan nyomta a tokba, a beteg sikoltozott, jajgatott. Ezt követően a bábaasszony a páciens hasát egy zsákkal körülfogta, s egyre jobban szorította, hogy a gyereket kiszorítsa belőle. Az állapotos asszony a lábát szétterpesztette, nyögdicselt, lihegett, s közbe-közbe nézegette a lába közét, hogy jön-e már a gyerek. A bábát alakító játékos egy kis kutyát hagyott a pitvarban. Megbeszélte egy legénnyel, hogy ha majd szól, ügyesen adja át neki a letakart állatot. Amikor a bábaasszony érzékelte, hogy a figyelem a tetőponton van, a kis kutyát a páciens lába közé csúsztatta, majd hirtelen felemelve mutatta, hogy megszületett a kisbaba. A jelenetnek mindvégig kacagtató mozzanatai voltak, s a befejezést különösen harsány nevetés követte. Orvos vagy doktoros jelenet Az orvos alakja a népi színjátékokban gyakran megjelenik. Önálló, egyszemélyes jelenete azonban ritkábban van. Általában a többszemélyes játékok egyik szereplőjeként lép elénk. A lakodalomban főleg a temetést parodizáló játékokban jelenik meg. Földesen a temetést parodizáló játékban a doktor szereplése fontos mozzanata a jelenetnek. A szobába belépve odament a halotthoz, s a halott feleségére mutatva mondta: — Doktor vagyok. Ezen asszony hivatott, itt vagyok, megvizsgálom, hátha nem hótt meg, hátha meg tudom gyógyítani. Az ágyéka még meleg! Ni, meg is mozdult! Próbálok neki egy ellenoltást adni. Miénk már a halott, nem lehet eltememi még most! Nem sokáig marad meg, mert agyszédülése van! Várjanak egy kicsit, előkészítem az injekciót. Por alakban tudom beadni, mindjárt fel fog támadni ezen megboldogult halott! Az orvost alakító játékos előre elkészítette az injekáóstüt napraforgószár belét kinyomkodta. Lisztet töltött bele. A lisztbe dmsót kevert. A cső végét elzárta, majd amikor a halotthoz hajolt, a nyílásokat megnyitotta és a dmsós lisztet ráfújta a halottat alakító legény arcára. A halott nem tudta tartani magát. Ellepte a liszt, csípte a timsó. Felugrott, feltámadott! ASSZONY: — Mennyivel tartozom, doktor úr? DOKTOR: — Egy forintot kérek. Ötven fillér volna, de mivel éjszaka jöttem, meg nagy sár van, azért kérek egy forintot. Az orvos akkurátus vizsgálatán, injekciózásán, a halottat alakító játékos lisztes ábrázatán stb. a jelenlevők rendkívül jól derültek. További példákat a halottas játékokból nem említünk. Ezzel csupán utaltunk az orvosnak a többszereplős játékokban való előfordulására. A továbbiakban azokra a példákra hivatkozunk, amelyekben az orvos a játék főszereplője. Hajdúbagoson a lakodalomban egy legényt, aki a beteg ember szerepét alakította, a szoba közepén egy lócára fektették. Abrosszal vagy pokróccal letakarták. Az orvost alakító legény hónaljtól lefelé lepedőt csavart maga köré. Ez volt a fehér köpeny. Fehér ingben volt, orrán pápas^em, kezében aktatáskát vagy női rídikiik, régebben kis koffert tartott. Ebből egyeden műszerét, a lázmérőt vette ki. Lázmérőként egy sörös- vagy borosüveg (régebben pálinkásbutélia) szolgált. Az orvos a lázmérőt a beteg ágyékához dugta. A jelenlevők nevetése közben a terítőt fel-felemelve nézegette az üveget, hogy mennyi a beteg láza. Egy kis idő múltán benyúlt a terítő alá, a palackot a