Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

466 Játé kp d és maszkpk, a uákpdaíomSan beteg ágyékánál felállította, a terítő csúcsosan emelkedett, s azt a hatást váltotta ki, mintha a legény fallosza állna a terítő alatt. Az orvos felkiáltott: — Meggyógyult a beteg! Már működik a dákója! A beteget és az orvost alakító legény a jelenlevők derűje közben megitta az üveg tartalmát, s ezzel a jelenet véget ért. Kismarján a doktoros játék - valójában villámtréfa — a következő volt. A doktort alakító játékos a szoba közepére állt, egy suttyó legényt, aki a játékot még nem ismerte, rávettek arra, hogy ő legyen a beteg, akit az orvos „játékból" megvizsgál. A doktor a fogorvost alakította. A beteg szemben állt vele. Nézegette az arcát, fogdosta az állát, a tokáját, jobbra-balra forgatta a fejét, majd így szólt: — Mutasd, fiam, a fogaid, hagy lássam, pudvasok-e? A legény kitátotta a száját. A doktor abban a pillanatban belenyomott egy főtt tojást. A szájában tojást tartó legény rendkívül komikusan hatott. A doktor „gyógyítása" és jelenete ezzel a mozzanattal zárult. Vecsésen a doktor operált. A beteget egy saroglyán vitték be a lakodalmas házba, ahol a szoba közepén egy asztalra helyezték. Az orvost alakító játékos megkérdezte a beteget, hogy mi a panasza. A beteg egyértelműen és félreérthetedenül a nemi szervére mutatott, jelezve, hogy azzal van baj. Az orvos nekikészült, hogy a beteg testrészt megoperálja. A legény nadrágját kigombolta, ott motozott, kést, ollót fogva mutogatott, mintha vágna, nyiszálna, majd a „műtét" végén felmutatott egy kolbászdarabot, s bejelentette a nézőknek, hogy sikerült az operáció. A kolbászt átnyújtotta a menyasszonynak, aki abba beleharapott.

109 Az orvossal kapcsolatos jeleneteknek a párhuzamai a legkülönbözőbb alkalommal ismeretesek nemcsak a magyar, hanem a Kárpát-medence népeinek hagyományában, amelyre korábban már utaltunk, s további részletesebb vizsgálatban foglalkozunk. A vásározási jelenet gyakran előfordult az alföldi lakodalmakban. Egy változatát nádudvari gyűjtésemből mutatom be. Vásározási jelenet A vásározási jelenet szereplője rendszerint két-három legény volt. Öltözetük: kifordított hosszú kabát, kifordított pantalló nadrág, fejükön álinder kalap, nyakukban sál, lábukon lakkcipő. Az öltözetükkel az „úri" házaló kereskedő típusát igyekeztek megjeleníteni, s egyben karikírozni. Egy ládafélét, katonasági fakoffert szíjjal átkötve vittek a vállra akasztva, vagy egy bőröndöt fogtak a kezükben. Ezekben volt az „áru": rossz ébresztőóra, szappanos papírba csomagolt feldarabolt vöröshagyma, rossz kések, törött tükrök, régi kalendáriumok stb. A játékosok az árukat verssel és nótával kínálták. A portékákat elővették, mutogatták, dicsérték, felszorították a vendégeket, hogy vegyenek ajándékot a menyasszonynak. A „verses" szöveg: Hét, hét, most minden hét! Hét a gumipuska, hét! Ötöt is lű egy nyomásra! (Itt a\ egyik felkiált. A vőlegényé!) Hét, hét, jobbról-balról is hét! 109 Gy.: Vajda Mária.