Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
462 Játé fig fi és maszfipd a íakodaíomban Különböző helyzetet, állást próbálgattak. Térdük sok ütést kapott, de ők nem találták el a mester kezét, s a jelenet a nézők hahotája közben fejeződött be. 101 Malmos jelenet A nézőket bosszantó, szórakoztató, kedvelt lakodalmi játék a malmo^ás. A Nagyalföldről mintegy ötven faluból van adat a játék ismeretére. A jelenet lényege a következő. Egy lepedővel vagy pokróccal letakart legény székre vagy lócára ül. Szakajtóban vagy más edényben lisztet tart. O a malom. Egy másik legény — a molnár — hozzálép, úgy tesz, mintha beindítaná a malmot. A letakart játékos a szakajtóból maga alá szórja a lisztet. A molnár alátartja a kezét és a lisztet a nézők közé hinti. A játékot Kiskunhalasonpitlis malom néven ismerték. Az udvaron vagy a kamrában két székre helyezett deszkára feküdt egy legény, álla alá egy korpával megtöltött zacskót szorított, kezében pedig egy darab fát tartott. Leterítették lepedővel. Ez volt a malom. Bevitték a szobába. A molnárt alakító játékos az inasával megindította a malmot. A leterített legény a malomkerék zakatolását utánozta úgy, hogy a kezében lévő fával a szék lábait ütögette, az álla alá szorított zacskóból pedig lassan a szék alá eregette a korpát. 102 Földesen a malmot alakító legény egy székre ült. Az ölében egy tál lisztet tartott. Pokróccal letakarták. A molnár közölte a nézőkkel, hogy eladó a malom. Nem akármilyen malom, hanem csodamalom. Megnézheti bárki közelről, hogyan őrli a lisztet ez a csodamalom. A jelenlevők közül többen a pokróc nyílásán bekukucskáltak a malomba. A malmot alakító játékos tisztet hintett az arcukba. A nézők évődtek a molnárral, mondván, hogy ilyen malmot nem vesznek meg. A molnár „dühében" a malommal az összes tisztet a közönség közé szóratta. Karcagon a malmos vagy molnáros játékot nemcsak lakodalomban, hanem más társas összejövetelek alkalmával is játszották. A malmot az előbbivel azonosan alakították. A molnár egyre csak mondogatta: Jó szelem van, jár a malom, Fehér lisztet őrlők azon. Egy legény, aki az őrlető embert alakítja, úgy tesz, mintha egy zsákban búzát cipelne, odamegy a molnárhoz és mondja: Őrölje meg a búzámat, Hogy ne nyomja a vállamat! A molnár így válaszol: -Jól van, fiam, megőrlöm, töltsd bele a garatba. Az őrlető úgy tesz, mintha a búzát a zsákból a garatba eresztené. Amint lehajlik, a molnár hirtelen a szeme közé vág egy marék korpát. Ha azonban a molnár nem elég gyors és ügyes, az őrlető egy gyors mozdulattal az ő fejére borítja a korpával teli kosarat. 103 101 Baksay Sándor. Magyar népszokások. In: Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és Képben, II. Budapest, 1891. 92. 102 Thury Jo\sef: i. m. 404.; Kiskunhalasról a következő lakodalmi játékokról kapunk cím szerinti említést: remondá%ás, stçamarayas, tis%tölködés, teknősbéka játék, bikavágás, uj/hú%ás, vargá^ás, dongó%ás, lúdültetés. Vorák József: Halas népe. In: Kiskunhalas, I. (szerk.: Janó A.kos). Kiskunhalas, 1965. 159. 103 Fazekas Mihály gy.
