Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

eszébe jutottak. Ilyesmiket mondott: )y

A, te drága, Zsuzsa, kedves drága nővér! Ó, de sokat vótunk kint a jászolba, de sokat csókoltalak. Erzsinek milyen gyönyörű mejje vót... !" Magyarhomorogon még a két világháború közötti években is ismeretes volt a halottas jelenet a lakodalomban. Arról nem tudnak, hogy a második világháború utáni időben a temetést parodizáló játékot bemutatták. Egyes adatok szerint a század elején a halottast a fonóban és húshagyókor is játszották. A halottat alakító legény lócára feküdt. A szoba közepére tették. A nézők körben helyezkedtek el. A prédikációt a pap egy tó\egtrágyátó\ olvasta. Amikor befejezte a prédikálást, két legény a lócát megfogta, a halottat kivitték és leborították a lócáról. Ekkor mindenki azon igyekezett, hogy üssön egyet a halotton. A bagaméri lakodalomban éjfélkor a halottat egy deszkára fektették és lepedővel letakarva vitték be a házba, s a szoba közepén a földre letették. A pap tepsit tartott a kezében és arról prédikált. A búcsúztató tréfás szövegű versezet volt, amelynek az elmondása után a halottat feltámasztották. Berettyóújfaluban is éjfélkor játszották a lakodalomban a halottas játékot. Egy legény ráfeküdt egy lócára, lepedővel letakarták és bevitték a lakodalmas házba. A násznép körülállta a ravatalt. A doktort alakító legény megvizsgálta a halottat. Megállapította, hogy az illető meghalt s engedélyt adott a temetésre. Ezt követően a pap odaállt a halott fejéhez és tréfás beszédet, bibliai magyarázatot tartott, majd a közönség halandzsaszövegű temetési éneket énekelt. Az ének után a halottat kivitték az udvarra, ahol „feltámadt" és a többiekkel bement a házba, s velük együtt mulatott. Almosdon a vőfély alakította a pap szerepét és mondta a halotti prédikációt. Röszkén a halottat a prédikáció és a siratás előtt megkísérelték feléleszteni. Miután az nem sikerült, akkor kezdték a búcsúztatást és a sírást. A jelenet végén a halottat vízzel leöntötték, s így „sikerült feltámasztani". Szeghalmon a lakodalomban részt vevő legények ravatalt készítettek, arra ráfeküdt egy játékos, akit lepedővel leterítettek. A lepedőt a játékos ágyékánál kivágták és oda egy sárgarépát helyeztek. A szereplők között egy nőnek öltözött legény a halott feleségét alakította. Körbe-körbe járta a ravatalt és siratta a férjét. Ilyesmiket mondott: „Elmentél, itthagytál, ki dug/a be, ahol csepeg-csurog!" Közben rá-ráhajolt a ravatalra és bele-beleharapott a sárgarépába.

86 Halottas játékok a lakodalomban, amint azt már említettük az ún. peremterületeken, valamint a Dunántúlon is ismeretesek voltak. A két világháború közötti időben megjelent munkájában írja Fehérváry István, hogy a gömöri Vígtelkén a lakodalomban, amikor már a hangulat magasra csapott, megrendezték a temetést. Egy férfit deszkára fektettek, lepedővel leterítették, négy-hat férfi körülhordozta a házban, egy ember papnak öltözött, s tréfás halotti éneket énekeltek. A halottas menethez kapcsolódtak a siratóasszonyok, akik sok tréfával vegyítették a jelenetet. Az abaúji Kovácsvágáson a lakodalomban két karosszékre egy deszkát tettek. Egy legény ráfeküdt, s lepedővel letakarták. A pap és a kántor a fejéhez állt. Tréfás szövegű prédikációt mondtak felette. Gyakran előfordult, hogy a halott meggondolta magát, felugrott és kiszaladt a szobából. A játékosok és a nézők utánaeredtek és kergették az udvaron.

87 A Dunántúlon a lakodalmi temetésre szórványos példák ismeretesek. Seemayer Vilibáld írja, hogy Nemespátrón a halottas játékot éjfél felé, többnyire már boros hangulatban játszották. A halottat alakító egy padra feküdt, s leterítették. Köréállt 4-5 ember, mint a halott hozzátartozói, valamint a pap, a, mester és a doktor. A papon fehér szoknya volt, a fején szita, amelyet fehér abrosszal kötöttek körül. Kezében könyvet tartott. A doktor egy szitakáva darabot fogott, amelyre fadarabbal az írást imitálta. A pap és a mester egy padra álltak. A mester katolikus egyházi ének dallamára énekelt egy szöveget, amely többnyire a hónapok latin neveinek a felsorolásából állt. Ezt követően a halottat a pap búcsúztatta. A búcsúztató és a befejező gyászdal trágár szövegű volt, olyannyira, hogy 86 Az egyes falvakra való gyűjtési hivatkozásokat 1. Ujváry Zoltán: A temetés... i. m. 132 kk. 87 Fehérváry István: Magyarok a nyelvhatáron. Rozsnyó, 1937. 188.