Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

közölhetetlen, amint Seemayer írja.

88 A doktor szerepéről közelebbit ebből a leírásból nem tudunk. Feltehetően megkísérelte a halottat feltámasztani, vagy pedig a halál beálltát állapította meg. Az is lehetséges, hogy a játéknak ez a mozzanata háttérbe szorult, s a doktor csak mint passzív szereplő volt jelen. Az is lehetséges azonban, hogy a játék elmondójának vagy a lejegyzőjének elkerülte a figyelmét a doktort alakító játékos alakja, szerepe. A pátrói lakodalom halottas játékáról a közelmúltban írt Szomjas Károly né, aki azt 1940 körül személyesen megfigyelte. Leírása szerint éjfél után 2-3 óra tájban került sor a búcsúztatóra. A siratok (négy férfi) a padon vagy deszkán mozdulatlanul fekvő legényt, mint halottat lassú lépésekkel, énekléssel bevitték a szobába. Utánuk ment a pap és a kántor. A siratok jajgattak, miközben a hónapok nevét énekelték: Januarius, februárius stb. Az ének után a pap trágár szövegű prédikációt mondott. Arról beszélt, hogyan élt a halott és mit cselekedett életében. A prédikáció befejezése után a siratok ismét a hónapok nevét énekelték, miközben a halottat kivitték a szobából.

89 Megemlítem még végül, hogy az egyik szlavóniai magyar faluban, Kórógyon a halottas játék egykori ismeretéről 1966-ban egy 74 éves földműves elmondása nyomán nyertem adatokat. Legénykorában, a század elején részt vett a játékban. Lakodalomban éjfél után egy legényt lócára fektettek, lepedővel leborították és a szobába vitték. Az emberek körbeállták és fennhangon siratták. A papot alakító játékos prédikált felette. A prédikáció szövege bővelkedett obszcén kifejezésekben. Hasonlóképpen az ének is, amellyel elbúcsúztatták a halottat. A jelenet végén a halottat alakító legényt leborították a lócáról. A halottas játék lakodalomban való előfordulását nagyszámú példa mutatja. A fentiekben csak érzékeltettük az idetartozó rendkívül kiterjedt hagyományt. A tágabb összefüggésekkel, a játék funkcionális kérdéseivel említett munkámban részletesen foglalkoztam. Itt csak a lakodalmi játékok együttes ismertetése kapcsán mutattam be két prédikációváltozatot, illetőleg idéztem a jelenet szélesebb körben való elterjedésének példáit. Többször utaltam arra, hogy a Nagy Magyar Alföld falvaiban a népi színjátékok nagy alkalma a lakodalom volt. Az alakoskodó játékoknak szinte mindegyik változata ismeretes. Az esküvőt parodizáló játék más magyar területen, főleg Dunántúlon és a peremterületeken a farsangi hagyománykörben fordul elő.

90 Az esküvő parodizálása a lakodalomban az erősen obszcén jellegű jelenetek közé tartozik. A jelenet lényegét az eskü szövege és az áldás adja. A játékban három vagy négy szereplő vett részt: a vőlegény, a menyasszony és a pap, illetőleg esetenként a játékot bejelentő vőfély. Rendszerint a kontyolás ideje alatt mutatták be a jelenetet. A szoba közepére egy asztalt tettek. Abrosszal terítették le. Rátettek egy tőzeget, előtét vagy egy /^'/lefelé fordítva. Ezek valamelyikéről „olvasta" a pap az eskü és az áldás szövegét. 88 Seemayer Vilibáld: A régi lakodalom Nemespátrón. Ethn., XLVII. 1936. 86. A lakodalmi halottbúcsúztató Porrogszentkirályról került át Nemespátróra. 89 Szomjas Károiyné: Eljegyzési vagy kézfogólakodalom Pátróban. A nagykanizsai Thury György Múzeum Jubileumi Évkönyve 1919-1969. Nagykanizsa, 1972. 385-386. 90 L. a Rönkhúzás és álesküvő farsang végén c. fejezetet.