Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

amikor a zenészek pihentek, s az idő alatt szórakoztatták a vendégeket. A halottat alakító legény lócára feküdt, lepedővel letakarták, és úgy vitték be a szobába. Egy legény fekete női ruhát húzott magára, ő volt a halott felesége, özvegye. Letérdepelt a halott mellé és sírt, jajgatott. Néhány gyereket odaállítottak a halott mellé, akik az árvákat alakították. Egy jó előadóképességű legény, aki gyorsan, ödetesen tudott rögtönözni, a pap szerepét alakította és prédikált a halott fölött. Olyanokat mondott, hogy „mindenki a hasát fogta a nevetéstől". Olykor-olykor elkiáltotta magát, megszakítva a prédikációt: „Sírjatok, sírjatok, szeretteim!" Erre a „család" nagy jajgatásba kezd. A prédikáció befejezése után a lócát felemelték, az ajtónál leborították róla a halottat, aki erre nyomban feltámadt. Szentpéterszegen elsősorban szegényebb parasztcsaládok lakodalmában volt szokásban a halottas játék bemutatása. A második világháborúig rendkívül gyakori volt. Emlékezet szerint 1938-ban mutatták be Szentpéterszegen utoljára a halottas jelenetet Cs. Nagy József házánál. Nemcsak a lakodalomban, hanem a fonóban is játszották a halottast. A lakodalom vendégei közül kerültek ki minden esetben a játék szereplői. A lepedővel letakart halottat a pap vezetésével vitték be a házba. A pap lepedőt borított magára, valamilyen könyvet vett a kezébe, mintha a biblia lenne és abból mondta a prédikációt. A hagyományos szövegbe a papot alakító jó humorú férfi gyakran a halottat tettető legényre ráülő tréfás dolgokat is mondott, amelyek fokozták a derültséget. „Ilyenkor jó tréfák születtek." A pap külön felkészült a mondanivalójával. Előfordult, hogy a legények tartottak egy próbát, megbeszélték, hogy ki lesz a pap, a halott és az özvegy, illetve a siratok. A jól sikerült halottas jelenetet a nézők évekig emlegették. Váncsodon mindig nagy érdeklődéssel várták a halottas játék bemutatását a lakodalomban. A halottat padra fektették le, a lepedő alatt a hasánál a penist imitáló csutkát mozgatta. A pap fedővel és fakanállal a kezében prédikált. Beszélt az életről, a gyökérről (penis), coitusról stb. s közben el-elkiáltotta magát: „Sirassátok, atyámfiai!" Zsákán a halottat alakító legényt dagasztólábra fektették. Lepedővel vagy pokróccal letakarták. Bevitték a ház közepére. A takaró alatt a halott egy tuskót fogott úgy, mintha a penise domborodna a takaró alatt. A pap egy levél trágyától olvasta a prédikációt. Időnként megfordította, mintha az oldalt elolvasta volna, s lapozni kell a könyvben tovább. Ekkor mondta: „Fordítom lapomat, nyaljátok a faromat!" A halottas játék bemutatására a kontyolás alatt került sor. A jeleneten a násznép mindig kitűnően szórakozott. Furtán a halottast az első világháborút követő években még játszották a lakodalmakban. Később azonban elmaradt. A pap felállt a kemencepadkára és onnan prédikált egy tő%egganétó\. Befejezésül azt mondta: „Vigyétek ki a fagyra, a fene ott egye agyon!" A hajdúbagosi halottbúcsúztató szövege tele volt obszcén kifejezésekkel. A szégyenlősebb lányok a játék bemutatásakor elfordultak vagy kimentek. A halottalakoskodó csutkát fogott a lepedő alatt és mint penisét mozgatta. A körülötte levő siratok egyre csak azt mondták — fogdosva a penisimitációt —, hogy csak azt az egyet sajnálják és nem a megboldogultat, akit elragadott a halál. Hencidán többnyire éjfél után játszották a halottast. A lepedővel letakart halottalakoskodó fölé állott a pap, aki hosszú fekete kabátot vett magára. Néhány legény női ruhát öltött fel és siratták az elhunytat. A pap prédikálás közben egy fedőt ütögetett, amelyről „olvasta" a búcsúztatót. A halott egy nagy sárgarépát tartott a kezében, illetve az ágyékánál. A siratok simogatták a sárgarépát és mondogatták: „Jaj) de jó volt!", „Jaj, de s%ép M?///"Majd ráborultak és bele-beleharaptak a falloszt imitáló sárgarépába. A jelenet végére a répát, a falloszimitációt megették a halott kezéből. A játék végén a vőfély a papnak is, a halottnak is bort adott, természetesen a siratóknak is, és ezután a szereplők kimentek átöltözni. Az első világháborúig szinte minden lakodalomban eljátszották a halottast. A háború után lassanként elmaradt. Biharkeresztesen úgyszintén az első világháború időszakáig játszották a lakodalomban a halottas játékot. Egy tucskadarabot tettek a halott köldökére, amit a halottat alakító legény időnként megmegrángatott. Az özvegy siratva ráborult: „Jaj, csak e%t sajnálom!" A halottat a prédikátor búcsúztatta. Először az anyjától, a feleségétől, majd a lányoktól, a fiúktól és másoktól búcsúzott, akik hirtelen