Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

A halott a ravatalon, siratok és az álpap. A pap tőzegtrágyárólprédikál. Körösnagyharsány, Hajdú-Bihar m. Körösnagyharsány, Hajdú-Bihar m. felette a halotti lepel. Ez ismét a nászközönséget hozta erős kaczagásba. Beszédjét Juhász bácsi rendesen azzal fejezte be: »Jó, hogy meghalt szegény, mert ha tovább él, a holló, meg a varjú lett volna a kantora.« A beszéd végén a halottat egy veder vízzel leöntötték, ez pedig hirtelen kiugrott a többes lepedő alul és együtt nevetett és röhögött a nászközönséggel a tréfás helyzeten és Juhász bácsi humortól gazdag ödetein."

84 Úgyszintén a múlt századból emk'tünk még egy kis adalékot. Zsilinszky Mihály Szarvas város történelme és jelen viszonyainak leírása c. könyvében említést tesz a lakodalmi játékokról, amelyek között szól a halottas jelenetről is. A lakodalom harmadik vagy negyedik éjszakáján éjféltájban játékokat, jeleneteket mutattak be, amellyel a mulatság fokozása volt a cél. A játékok „előadása alatt nevettető mondások, éneklések, sokszor ütések is szerepeltek. Leggyakoribb játékok voltak: a borbély, molnár, bíró, halottsiratás éspüspökszentelés"

85 Nagy kár, hogy a szerző csupán a játékok nevét közli, s így azokról közelebbit nem tudunk meg. Feltehető azonban, hogy a halottas jelenet hasonlít a többi, alföldi területen ismert lakodalmi halottas játékhoz. Sajnos, nem tudjuk meg, hogy a szarvasi szlovákok hagyományára vonatkoznak-e ezek az adatok. A múlt századi példákat az utóbbi egy-két évdzedben a helyszíni gyűjtések nagyszámú újabb adattal egészítik ki. Bojton a lakodalomban különösen két játékot játszottak szívesen, a verbunkost és a halott prédikációt. A lakodalomba hivatalos legények vettek részt a játékokban. Rendszerint akkor játszottak, 84 Kozyány György: Nagy-Szalonta történelme, III. Nagyszalonta, 1892. 229—231. 85 Zsilinszky Mihály: Szarvas város története és jelen viszonyainak leírása. Pest, 1872. 145.