Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

kezdetleges filozófiából, a természetről és az életről alkotott ugyanazokból a primitív fogalmakból a primitív ember különböző utakon vagy a kicsapongás, vagy az aszkétizmus szabályához jut el."

126 Frazer J. G. rendszerébe, amint az eddigiekből kitűnik, az agrárrímsok többsége bekapcsolható. Az évi szokások jelentős része szintén a termékenységi mágia elveivel magyarázható. Ide vonja Frazer J. G mindazokat a játékokat, dramatikus szokásokat, amelyek a néphagyományban elsősorban tavasszal előfordulnak. Véleménye szerint a tavaszi szertartások célja az, hogy a természet újjáéledését biztosítsák. A kutatók egész sora magáévá tette ezt a felfogást és így pl. amint majd látjuk, Propp V. J. az orosz anyag több szertartásában pompásan igazolva látja Frazer J. G. tételét. Számos részletkérdésben természetesen véleménykülönbség alakult ki a Mannhardt W és Frazer J. G utáni kutatók körében. így pl. az imént említett Propp V. J. a temetési játékokkal kapcsolatban kifejti, hogy a karácsonytól húshagyókeddig ismeretes szokás, amelyben bábut hordanak körül a faluban, széttépik és részeit a földeken elszórják, a termést biztosító produktív mágikus tevékenységek körébe tartozik, de a bábfigura semmiképpen sem hozható összefüggésbe az antik istenekkel, az antik szertartások maradványaival.

127 Meg kell itt említenünk, hogy amikor a termékenységi mágia megnyilvánulásait vizsgáljuk, külön kell választanunk a problémakörből a vegetációs démonokra vonatkozó kérdéseket. Az agrárrítusok kutatóinak ez a kettősség, a mágikus cselekedetek és a szellemlények frazeri összekapcsolása nyújtja az ellentmondást, jelenti a könnyen sebezhető, támadható felületet. A termékenységi mágiát természetszerűen látjuk a tavaszi ágakkal kapcsolatos rítusokban, de ha ugyanezen ágakat perszonifikáljuk és bennük a faszellemet, a vegetáció szellemét is látjuk, a problémakör összekuszálódik és elkövetjük azt a hibát, hogy ugyanannak a jelenségnek egyszerre kettős funkciót, szerepet is adunk. Nehezen képzelhető el, hogy az európai paraszt a hazavitt vagy a szántóföldbe tűzött zöld ágakban lássa magát a démont, és egyúttal ugyanazzal a tárggyal a termékenység előmozdítására irányuló érintkezéses varázslatot is végrehajtson. Véleményem szerint Frazer J. G. teóriájában ezekből az összevonásokból adódik a legtöbb probléma. A tavaszi játékok alakjait Frazer J. G. a tavasszal megjelenő faszellem, illetőleg a vegetáció szelleme megtestesülésének tartja. így pl. a pünkösdi játékok alakjait, mint a bajor Pfingstk, akit levelekbe és virágokba öltöztetnek és akit a felvonulás során alaposan leöntöznek vízzel. Ez utóbbi alapján a pünkösdi alak nemcsak a vegetációs démont jelenti, hanem a homeopatikus mágia elve szerint ami történik a képmással, az történik a mintaképpel is, azaz, ha a vegetáció reprezentánsát megöntözik, a vetést az eső fogja megáztatni. A néphagyomány legkülönbözőbb pontján feltűnnek a dramatikus játékokban olyan alakok, amelyek a vegetációval kapcsolatba hozhatók. Ide tartoznak a különböző néven ismert bábok, figurák, mint pl. az orosz Kosztrubonkó, Kosztroma, Kupalo, Jarilo, a cseh, szlovák Moréna, az élő személyek által megjelenített tél, tavasz, nyár, farsang stb. Mindezeknek a szokásoknak a főbb mozzanatai meglepően hasonlítanak, illetőleg megegyeznek. Es ami a kutató érdeklődését különösen felkeltheti: az alakot különböző módon ugyan, de a lényeget illetően egyértelműen, megsemmisítik, megölik, széttépik, elégetik stb. A játékokban az újjáélesztési mozzanatok is megnyilvánulnak. így azután Frazer J. G. a vegetáció szellemében meghaló és feltámadó isteneket is lát. Az agrárkultusz kutatásának erre a fő kérdésére fordítsuk most a figyelmünket. Frazer J. G szerint az újkori európai aratási szokások vizsgálatában a következő három fő kérdést kell előtérbe helyezni: 126 Frayer J. G., 1965. 80.; Vö. Róhem G., 1932.; AllierR., é. n. 127 Propp V. ]., 1963b. 62.