Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
ASSZONY: Az Istenért, a halálhoz elkészülni nem így kell... FÉRFI: Ha mennyben jó bor nem terem, inkább nem is megyek fel. ASSZONY: Terem ott még jó bor is... FÉRFI: Tehát viszek korsót is. ASSZONY: Már készen vannak mindenek a te temetésedre... FÉRFI: Hadd igyak hát utoljára a te egészségedre. ASSZONY: Otthon vár már a koporsó... FÉRFI: Van-é benne két korsó? ASSZONY: Ah, térj meg már bűneidtől, kérlek a nagy Istenre! FÉRFI: Jaj, nehezen halhatok meg, tégy egy korsót szívemre. ASSZONY: Ah, a jó Isten őrizzen... FÉRFI: Már meghalok, úgy érzem! ASSZONY: Már hát élhetek gond nélkül, halj meg Isten hírével... FÉRFI: Holnap ismét feltámadok a napnak feljöttével. ASSZONY: Vegyen Isten szent kedvébe! FÉRFI: Már elmegyek a pincébe! 74 A dialógusból világosan kitűnik, hogy a szöveg prózai elmondásra készült. Tévedésen alapul az említett feltételezés, amely a szövegritmika alapján dalolva előadott jelenetnek tartja. A szöveg egyébként lényegesen eltér az előzőektől. Néhány mondat, fordulat azonban egy feltételezhető arche-típussal való kapcsolatát mutatja, s többé-kevésbé a gondolatmenet is egyezik. Az összevetéshez olyan példákat említek, amelyek az általánosabban elterjedt változatokban hasonlóak, illetőleg azonosak: Nékem otthon gyermekimmel éhséget kell szenvednem. Ülj le te is, igyál, ha mondom! Mondd meg hát, miképpen fesse a képíró a koporsót? Egy részére kolbászt, oldalt, másra írjon két korsót! Mit írjon a kőfaragó koporsódnak kövére? Itt nyugszik, ki életében sok bornak járt végére! Mindezek azt mutatják, hogy a kákicsi változatot a szerzője egy már ismert példa — egy arche-típus — alapján készítette. A részeges ember és felesége dialógusa mellett ismeretes volt egy nótaváltozat is, amely minden bizonnyal a párbeszédes jelenet nyomán alakult ki. A múlt században (1874) az alábbi szöveg már népdalként került közlésre a Kiskunságból. 9. Gyere haza a kocsmából, akasztófa címere! Hát még te is itt dörmögöl, gyerekek ijesztője? De disznó vagy ily korán! Hozzatok bort szaporán. Hozzatok bort, hozzatok bort, hozzatok bort szaporán. Odahaza az adósok majd kihúznak a házbul, O, te bitófacifrázó, gyere ki a kocsmábul. Rágja fene torkodat, Hogy ne idd el házadat, Hogy ne idd el, hogy ne idd el, hogy ne idd el házadat. Szegény asszony, ne kárhozódj, ennek így kell meglenni, Csak bort ide, korcsmáros úr, rá sem kell ám hallgatni. 74 Berze Nagy János: i. m. III. 129—133. A Berze Nagy által zárójelbe tett kiegészítéseket elhagytam.
