Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

ASSZONY: Már is látom, a halállal szerencsésen tusakodsz... FÉRFI: Annál inkább jobban esik, mennél többet bosszankodsz! ASSZONY: Tégy te hát végső rendelést... FÉRFI: Adj torkomnak enyhülést! ASSZONY: Hát ha meghalsz most részegen, hova mégy, óh, Istenem!... FÉRFI: Feleségem, amim vagyon, tied lészen mindenem. ASSZONY: Szépen lenne a halálod... FÉRFI: Mind rakáson találod. ASSZONY: Térj ki, kérlek bűneidből, szómat ne vedd tréfára... FÉRFI: Még van itt egy pár garasom, azt is hagyom kocsmára. ASSZONY: Hát úgy az enyim mi lészen? FÉRFI: A szűrkankóm egészen. ASSZONY: Nem kell nekem a szűrkankód, meg sem lehet foltozni... FÉRFI: De hisz a te másik urad meg fogja még hordozni. ASSZONY: Bizony derék állapot... FÉRFI: Beittam a kalapot. ASSZONY: Mondd meg immár, mihez tartsam holtod után magamat... FÉRFI: Csak te mindennap jó borral tartsad a két fiamat! ASSZONY: A temetésed hol legyen? FÉRFI: Borral teli pincében. ASSZONY: De miért éppen pincében, azt én meg nem foghatom. FÉRFI: Azért, mert ottan mindenkor, - mikor tetszik, ihatom. ASSZONY: Hiszen van itten cinterem... FÉRFI: Úgy, de ott bor nem terem! ASSZONY: Mondd meg hát, miképpen fesse képíró a koporsót? FÉRFI: Egy részére kolbászt, oldalt, másra írjon két korsót! ASSZONY: Ki sirat meg, azt nem tudom... FÉRFI: A korcsmáros, de tudom! ASSZONY: Kik visznek a temetőbe, ha így meghalsz részegen... FÉRFI: Akikkel ittam éltemben, vágynak azok elegen. ASSZONY: Tehát azok is vigyenek? FÉRFI: Mások fel se vegyenek! ASSZONY: Ne, az Istentől elfajult! FÉRFI: Már a korsóm elájult! ASSZONY: Mit írjon a kőfaragó koporsódnak kövére? FÉRFI: „Itt nyugszik, ki életében sok bornak járt végére!" ASSZONY: Ki részeg volt sok ezerszer... FÉRFI: De mindennap csak egyszer. ASSZONY: Gyere haza, szállj magadba, hogy ne halj meg vétkedben... FÉRFI: Feleségem, vigy pincébe, ott meghalok könnyebben. ASSZONY: Kivet Isten szent kedvéből... FÉRFI: Volna csak a teléből! ASSZONY: Csak vesznél el már nyakamról te, részeges, csúf lator...! FÉRFI: Nálam urat nem kaphatnál jobbat, szebbet, vén szatyor! ASSZONY: Csak a halál elragadna...! FÉRFI: Nem bánnám, csak bort adna!