Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

A következőkben néhány változatot Erdélyből mutatok be. Egy aránylag terjedelmesebb szöveg élő hagyományból való. Dávid Albertné Csobot Borbála csernakeresztúri (Hunyad m.) lakos az alábbiak szerint ismeri a részeges és felesége jelenetét.

69 4. ASSZONY: Jól tudom, hogy itt kaplak. EMBER: Éppen téged vártalak. ASSZONY: Ugyan már nem volt elég? EMBER: Gyere, igyál feleség. ASSZONY: Jön a nagyhét, s gyónni kell. EMBER: Jön az ünnep, s inni kell. ASSZONY: Jer haza, gyónni menni. EMBER: Akkor részeg kell lenni. ASSZONY: Vigyázz, kérlek, a lelkedre. EMBER: Vess görcsöt a nyelvedre. ASSZONY: így hát nem kell cinterem. EMBER: Nem, mert ott bor nem terem. ASSZONY: Bár valahol ital közben a nyavalya kitörne. EMBER: S akkor téged a búbánat halálig gyötörne. ASSZONY: Bár valahol ivás közben nyakon csípne a halál. EMBER: Hiszen én azt is megiszom, ha jókedvemben talál. ASSZONY: Korcsmából gyere haza, húznak ki a hitelért. EMBER: Eredj haza, s mondd meg nekik, itt es sok kell a borért. ASSZONY: Elmehetek, s megmondhatom, nem hallgatnak szavamra. EMBER: Eredj haza, siess hamar, s fizesd ki párnáiddal. ASSZONY: Az adósság szaporodik, s nincsen miből fizetni. EMBER: Kölcsönözünk kétszerannyit, s hamarébb kifizetjük. ASSZONY: Ha az atyád feltámadna, mit mondana teneked? EMBER: Örömében száz szál kolbászt, húsokat s bort fizetne. ASSZONY: Falra hányom a borsót. EMBER: Ide a boros korsót. ASSZONY: Fajankónak beszélek. EMBER: Iszom bizony, míg élek. ASSZONY: Mindenedet megiszod. EMBER: Legalább nem szomjazom. ASSZONY: Gyermekünknek mit hagysz? EMBER: A korcsmát, s az utat. ASSZONY: Megyek haza, ne igyál. EMBER: Várj, hagy köszöntsem reád. ASSZONY: Adjon hát belőle. EMBER: Én meg iszom, s te nézzed, Asszony az Isten éltessen, Mindjárt a tojásra ültessen, Költené! egy csomó csirkét, 69 Gy: Forrai Ibolya.