Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Fognád nekik a legyecskét, Lenne olyan két fülecskéd, Hogy lepné be a menyecskét, Egyiket tennéd magad alá, S a másikval takaróznál. A jelenet a következő nótával zárul. Ha meghalok, temessenek ürmös borba, Pincékben a nagy hordókval egy sorba. A hasamra egy nagy hordót, negyven vidrest, Gyertya helyett a kezembe a félliterest, Es a csapot eresszétek a számba, Hogy ne menjek szomjan a másvilágra. Kolbász legyen sírba eresztő kötelem, Szalonnából legyen a szemfedelem, írják fel a koporsómnak fedelére, Hajdani volt nevem emlékezetire. A síromra ültessenek szőlőfákat, A bőrömből csináljanak nyomózsákot. A nóta a temetési paródiákban gyakran előfordul. A fentivel megegyező változatot a hertelendyfalvai székelyek körében gyűjöttem. A részeges ember és feleségének jelenetére az idősebbek közül többen emlékeztek ugyan, de néhány mondaton kívül többet már nem tudtak felidézni. Az adatközlők véleménye szerint erre a játékra kevesebben vállalkoztak, mert a szöveget pontosan meg kellett tanulni, többször kellett próbálni, hogy a beszéd gyorsan pergő legyen, a végszóra azonnal következzen a válasz, s a játszás is megfelelő legyen. Bizonyára ennek tulajdonítható, hogy a recens hagyományból gyűjtött változatok aránylag rövidek, s gyakran töredékesnek tűnnek. Kri%a János a Vadrózsák-ban Korcsomaipárbeszéd címmel közöl egy változatot. 5. NO: Gondoltam, hogy itt kaplak. FÉRJ: Éppen téged vártalak. NO: Ugyan nem vót már elég? FÉRJ: Nesze igyál feleség! NO: Jaj te hitván tékozló! FÉRJ: Jobb az új bor mind az ó. NO: Jere haza, nem látod?!... FÉRJ: Ecczerre mást hozatok. NO: Beteg vagyok, meghalok. FÉRJ: Ha jól iszom, víg vagyok. NO: Én utánnam mit tessz el? FÉRJ: A rossz fésze nem vész el. NO: Fajankónak beszélek? FÉRJ: Iszom biz én míg élek. NŐ: De ha így élsz, koporsód... FÉRJ: Tedd belé a kulacsot.