Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
A dialógus címéből megtudjuk a férj és a nő nevét: Bormegis^a Gergő és Szájas Kata. Egy Vaszarban feljegyzett variáns címe hasonlóképpen Borisba Gergő meg a felesége S zajos Kata. Sáp és Vaszar többszáz kilométerre van egymástól. A két variáns közötti kapcsolat csak a kéziratos terjedéssel magyarázható. Feltételezhető a ponyvái nyomtatvány révén való terjedés is. A következő — századelői — gyűjtés töredék ugyan, de az előzővel való közös eredet, az azonos forrás nem kétséges. 3. SZÁJOS KATA: Gyere haza, te akasztófa címere! BORISZA GERGŐ: Hallom, te itt dörmögő gyerekek ijesztője. SZÁJ OS KATA: No, már látom, te disznó. BORISZA GERGŐ: Nekem a bor igen jó. SZAJOS KATA: Iszen már csak innál pohárbul! BORISZA GERGŐ: Nem vagyok én finyás gyomrú, jobban esik fazikbul. SZÁJOS KATA: Mit írjanak a koporsó titulusára? BORISZA GERGŐ: Kancsó borokat rakjanak a mellemre, kolbászokat az oldaláról. Itt nyugszik, aki a bort életében igen nagyon szerette. SZÁJOS KATA: Menjünk, édes társam, az oltárhoz, vigyük vissza gyűrűinket a sáfárnak. 68 Az utolsó sor a megtért férjről szóló versből — egyes változatok szerint nótából — való. A sápi Topa Mihály kéziratos könyvében a dialógushoz kapcsolódik egy terjedelmes versezet, amit a kézirat éneknek nevez, s amelyben a férj és feleség elmondja panaszát, s végül a férj megtér. A szöveg így kezdődik: Menjünk mindketten az oltárkőt^ Vigyük vissza gyűrűinket a sáfárhoz A vaszari változat mondata S zajos Kata szájából nyilvánvalóan ebből a versezetből — nótából - származik, amiből azt is feltételezhetjük, hogy a részeges ember és felesége jelenetéhez egy nóta kapcsolódhatott. A szöveg morális tendenciája világosan kitűnik. ízelítőül két szakaszt idézünk a sápi változatból. Az elsőt az asszony mondja, a másodikat a megtért, a bánatos férj. Téged, édes társam, kérlek végre, Ha nem nézhetsz itt az égre, Légy olyan még egyszer, milyen voltál Mikor szűz koromban hozzám jártál, Párodat pénzért ne hagyd el másért, Ami van magadnak neved, pénzed Vagyon készen. Most kezdlek ismerni, édes társam, Szívednek nyílását ímé megláttam, Orcádon is látszik szép hívséged, Szerelmedből olvasom szépséged, Könnyeid szólnak, mik értem folynak, Könnyeket értem nem hullajtanál, Ha utálnál. A vaszari töredékes népi változat a címén és az iménti versezettel való kapcsolatán kívül további hasonlóságot is mutat a sápi kéziratos szöveggel. Szó szerint megegyezik: Nem vagyok én finnyás gyomrú, jobban esik a fazfkbul. További hasonlóság: Hát a titulust mint írják a koporsódra? (Sáp) Mit írjanak a koporsó titulusára? (Vaszar) Egy pint bort és egy szál kolbászt tegyenek a mellemre (Sáp). Kancsó borokat rakjanak a mellemre, kolbászokat az oldaláról (Vaszar). A sápi változat tovább kapcsolódik a tarpaihoz, s mint majd látjuk, a magyar nyelvterületen ismeretes változatok valamilyen szálon érintkeznek egymással. 68 Beke Ödön: A pápavidéki nyelvjárás. Nyelvészed Füzetek 17. sz. Budapest, 1905. 64.
