Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Már az én lovam is a nagy sárga szárcsa, Látom a bal combja, hogy ki van vágatva. CSIKÓS: Arra beszédre én semmit sem adok, Fizessen hát kegyed, osztán hadd haladok, Ki az árulkodó Júdás én ellenem, Szeretném megtudni, ki vádol el engem? Megkérdeném tőle, hogy azt mikor látta, Látta-é vagy sose, vagy kegyed hazudta. GAZDA: Nincsen annak neve, kedvezek nevének, Mert evvel tehetném őt szerencsétlennek, Annak lovát is elkorbácsolnátok, Vagy tán valakinek járni kiadnátok, Kilenc hete annak, azt tudom éppen ma, Mikor a keselyen voltál Nagyiványra, Azért vetett az meg éppen ma két hete, Mert eztet én velem több csikós nem tette. CSIKÓS: Már kend is hazudik, baszom meg a lelkét, Hogy mer kend mondani nékem olyanfélét, Hogy ki nem igaz, minek bosszant avval, Fel tud állítani három-négy tanúval, Azon idő tájban, hogy beteges voltam, Még a ménessel akkor nem járhattam, Bojtárok viselték akkor annak gondját, Akkor rajok hagytam annak minden baját. Hallottam őtőlök, a számadó mondta, Hogy azt egy másik ló úgy rúgta oldalba, Hogy meg vetett bele, el lökte a csikót, Ebből sem gyanítok én ám semmi jót. GAZDA: Hahaj, sáró sári, haszontalan mentség, Egy sem igaz, amit mondottál te még, Mondtad te azt mindet magad mentségére, És csak egy sem válik az becsületedre. CSIKÓS: Becsületre nékem semmi szükség nincsen, Áztat már szentútse hittel erősítem, Hogy igazat szóltam úgy van, mint szám mondja, Tudja a gulyás is és az is megmondja, Hát b.. .a meg az ura, tehetek én róla, Hogy a hóka orrú úgy oldalba rúgta? GAZDA: Hát a nyerges lovam, az a kecskelábú, Meg van már rokkanva, mikor érte a bú, Azon őriztétek ti úgyé a ménest, Amikor csattogott és a menny is dörgött, Úgy el nyargaltátok azt előre, hátra, Hogy az elejével már meg van rokkanva. CSIKÓS: Bánnánk mi olyankor gazduram maga, Vagy pedig tulajdon felesége volna, Mégis meghátalnánk magunk jobb voltára, Csakhogy a ménes az álláson maradna. GAZDA: Volt ott másnak is még nem csak olyan lova, Még sem ültetek rá hogy leestek róla, Mindég engem kívántok bántani. CSIKÓS: Nem kívánunk mi senkinek kárt tenni, Sőt, még igyekezünk áztat kikerülni, Hogy kegyed lovára az egyszer felültünk, Semmi olyan nagy kárt hát avval nem tettünk, Áztat ne sajnálja kegyed, hogy reája ültünk, Azon a többinek elébe kerültünk. Nincsen az osztozásnak itten semmi helye, Fizessen már kegyed, ide ki már vele, Ne fecsegjen annyit b. ..szom a bocfáját, Mert kicibálom azt a borzas haját. GAZDA: Kicibálod biz az öreg apád f.. .át, Elébb pofon váglak, mint engem bántanál, Még avval biztatod rossz ember gazdádat, Kicibálod annak azt a borzas haját, Bár jönne egy pandúr, majd ki kapatnálak, Büszkeségeidért be is záratnálak. PANDÚR: Szerencsés jó estét kívánok kendteknek, Engem sorsom hozott szerencsésen, Mi bajok kendteknek vagy min perelődnek, Hallom a panaszát mind a kettőjöknek, Adják elő nékem igaz voltaképpen, Hogy én oszt a dolgot igazán intézzem. GAZDA: Nézze csendbiztos úr, hogy itt tanyázgatánk, Bejöve az ember hát ide mihozzánk, Kit barátságunkból jó szívvel fogadánk, Egy-két pohár borral hát meg is kínálánk, El is fogadta ő tőlünk, amint illett, Mégis monda nekünk olyat mit nem kellett, Mert hogy elrontotta a mi jószágunkat,