Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Azt a hasas pejkanca lovainkat, A nyerges lovamat is már megrokkantották, A hóka sárgának combját kivágaták, Mégis az kívánná, hogy fizessük bérét, Hogy szemére hánytam néki a rossz tettét, Lövéssel, veréssel biztat, sok effélét, Hajcibálással azért kapta el épp. CSIKÓS: Nem úgy van az uram, amint ő mondotta, Mert ő szavaiból sokakat elhagya, Elnevezett engem ő tollas zsidónak, Mi nem esik jól egy ily számadónak, Hogy fizetést kértem hát olyakat fundált, Ami én előttem nyílt hazugsággá vált, Azután azt mondta, hogy azt meg más látta, Hogy a Sáros éren a lova a szekeret húzta, Megvetett bele, ellökte a csikót, Ezért akarja elfogni a bankót. Ez egyet vállalom, eztet cselekedtem, De többi vádjait én el nem ismerem, Lovára ráültem egy esős időbe, Amikor csattogott és a menny is dörgött. PANDÚR: Nos hallja kend, Jónás, hát mért úgy mondja, Mint amiképpen van, lám ez most megmondja, Adja meg kend ennek meg-érdemlett bérét, Mert másképp elkapja törvény büntetését. GAZDA: Bizony nem fizetek én még most neki, Míg meg nem tudom, érdemli-e vagy se. Igaz útján járok én el a dolognak, Ahol az emberhez nem ily furcsán szólnak, Fog maga mellette talán hogy számadó, Talán az övé volt az a fakó csikó, Akin ma nyargalódzik előre és hátra, Azért van őneki osztán igassága? PANDÚR: Hej, hát te mit mondtál, mennykő teremtette, Tán most is részeg vagy, enne meg a fene, Mért mondtad azt nékem, hogy övé volt a ló, Ki énalattam jár, az a fakó csikó, Mars innét, menj szamár és ostoba, Vesszen el ott mind az ilyen kutya gazda. A jelenet után a következő nótát dalolták: Csikós vagyok az apám sose volt gulyás, Bal vállamon hordozom a karikást, Rézsarkantyúm lovam vékonyába vágom, Repít velem mint a szélvész a pusztában. Megérett már a cseresznye meg a meggy, Gyere babám az ölembe, pihenj meg, Majd meglátod, milyen jól fog az esni, Ha meg fogol az ölembe pihenni. A csősz, a kocsis és a rendőr jelenete CSŐSZ: Szerencsés jó estvét én mostan kívánok, Tudod te áztat, hogy én ki mi vagyok, En vagyok a határ lovas kerülője, Te pedig vagy annak csupa kártevője, Tudod-é hát ennek mi a büntetése, Aki kárt tesz, az meg lesz büntetve, Fogd meg a lovadat, kösd az enyim mellé, Mert már az enyém lesz, nem pedig a másé, Minek étetted le a gaz kaszálókat? Hányszor töretted már össze árpákat, zabokat, Bökkönyön, lucernán te már sokat jártál, Csakhogy ekkoráig mindég jól vigyáztál, De szokták mondani a példa beszédbe Addig jár a korsó a vízre, egyszer el lesz törve, Hisz te is így jártál nagy bátorságoddal, Fogadd a szavamat én kívánságommal. KOCSIS: Nézze kegyed bátya itt a dohányzacskó,