Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Mert olyan hűséggel viselem a gondját, Amiként elmondtam az eskü formáját. GAZDA: Várjon jó barátom, csakhogy ide juta, Bort ide kocsmáros, fel hát az asztalra, Beszédem van nékem evvel az emberrel, Éppen most beszélem el az öcsémmel, Hogy holnap kimegyünk nézni jószágunkat, És íme evvel is fogyasztjuk utunkat. Be jó kegyelmeddel, hogy itt találkozánk, Szerencse, mert bizony nem jött volna hozzánk, Igyék csak kegyelmed ebből a pohárból, Töltsél többet, öcsém, abból a kancsóból. CSIKÓS: Meglehet barátom, mert most szomjas vagyok, Ez talán eloltja a szomjúságom, Mert ilyennel szokott egy számadó élni, Sorban hát, gazduram, mind ki kell ürítni. Koccintsunk csak egyet, de fenekéig ám, Nézzük meg az embert, ki ezt megteszi hát, Igyuk meg mind ezt bú elfelejtésről. Kocsmáros, tölts többet, hozzál fel pincédből. GAZDA: Lássunk hozzá, öcsém, ne maradjunk hátra, Hiszen talán minket sem a gólya fossa, Magyarok vagyunk mi, Rákóczi fajtája, Szeretjük is a bort, azt meg kell vallani, Ez a cifra csikós, hogy ne tegyen csúfá, Fogd nyakon a pohárt, jobban tudsz te hozzá, Meghalnék búvomba, ha ő többet inna, Mert én borral élnék, azt mindenki tudja. CSIKÓS: Hiszen jó barátom én azt nem akarom, Csúffá tegyen gazdám, de nem is vállalom, Csakhogy barátságból igyunk egy pohár bort, Itt hagyom kendteket, hogy hadd igyák a bort, Mert énnekem vannak sietős utaim, Soká járom sorba mindet a gazdáim. Mind be kéne járni ma vagy holnap délre, Mert a bojtároknak fizetni kellene. Eljött már az idő itt szent Mihály napja, A hideg szél, tudják, hogy a szűrt megjárja. Bundát kéne venni mind a bojtároknak, Mert az illik ősszel, tudják, a csikósnak. GAZDA: Ne siessen kegyed, rá ér még tanyázni, Kávét is hozatok, abból kell vinni. Nagyon jó bor közbe, ki áztat meg issza, Mámorából az embert kigyógyítja. CSIKÓS: Köszönöm, gazduram, nem szoktam én arra, Nem vagyok én olyan cifra agárfajta, Hogy fekete levest pohárból szürcsöljek, Ez a cifra csikós nem kérte még eztet. GAZDA: Ejnye te rossz ember, de rosszul szólottál, Jut-e még eszedbe, amit most mondottál, Vond vissza szavadat, mert úgy rosszul járhatsz, Két hónapig azért áristomban maradsz, Feljelentem holnap majd a csendbiztosnál, Rosszabbat kapsz tőle a szarnál. CSIKÓS: Beszédét egye meg, gazduram magának, Nem becsületére válik ám az gazduramnak, Hogy olyan szót mond, minek nincs itt helye. Talán részeg vagy már enne meg a fene. Barátságotokból jó de hogy nem ittam, De amennyit ittam, de többet hozattam. Itt hagyom kendteket, mert hogy felbosszánta, Fizessen hát kegyed, éppen mint a balga. GAZDA: Nincsen nékünk pénzünk, a csikósnak való, Majd akkor fizetünk, ha leesik a hó, Elvárhatja áztat egy ilyen számadó. Nem olyan szegény tán, mint a tollas zsidó. Várakozzál, pajtás, sok van még itt hátra, Mi fel van jegyezve nálunk a rovásra, Mert el rontottátok a mi jószágunkat, Heverő szép fias kanca lovainkat. CSIKÓS: Minek bosszant avval ki teremtése van, Pisztolyomba, tudja, hét éles töltés van, Adja urát mostan szavainak, Kit az elébb mondott, mind eggyig azoknak, Mi fel van jegyezve nálok a rovásra. GAZDA: A más héten haliám, hogy a Sáros éren, Mené el vagy négy tót terhes szekéren, De mivel az út sáros és posványos vala, Nagy volt a terhek, lovaik nem bírta, Bele fogtátok a mi lovainkat, Avval vonattátok ki tehát azokat,