Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Hogy kenyeret kértem, csak mindig bosszanta. Szórul-szóra osztán annyira ment dolgunk, Egymás hajába hogy belé ragadtunk, Ha kend is úgy beszél, bizony megkaphatja. Ülőszékem a száját hogy hát bétakarja. GAZDA: Jobb lesz innét elmégy, te kenyeres hombár, Gazdáid ne gyalázd, hidd el, megbánod mán, Mindig a tiéd lesz a cserecsurálás, Sokat tudsz fecsegni, fosson képen anyád. BOJTÁR: Elmegyek bizony, ha kenyeret adnak, Jobb hogy gazduramék is hallgatnak. Kit a múltkor vittem én kendtül kenyeret, A kutya ette meg, érté kend azokat, Tán nem is kenyér volt, hanem hát cipó, Abban meg rettenetes kevés vala a só, Lángját kiszitálták tán kendtek magoknak, A dercéjét adták a szegény kondásnak, Félig-meddig az meg süleden vala, Volt 2 vagy 3 ujjnyi szalonnája. Az ilyennek mellé kell oszt az ázalék, Hogy a kondás nagyon meg ne károsodjék. GAZDA: Tudnál még többeket feladni, Amikkel engemet tudnál bosszantani, Ha soká fecsegel, meglásd majd megbánod, Huszonhárom fogad tudd meg hogy megbánja. BOJTÁR: Ki győzné számlálni a bajainkat, Kit bosszúságnak tartanak kegyetek értik hát azokat, Szemrehányásképpen mi azt előadjuk, Zsuzsokos lencséjét kendnek már meguntuk, Még a kásája is kendnek hát oly dohos, Méltán lehetek én kegyedre haragos. Szagolni sem lehet erős szaga miatt, Mikor csinálta kend érté hát azokat, Hát még a lebencse úgy össze van állva, Megmozdul húzásába a fazék oldala, Hogy nem látott tojást, hanem kakastejet, Szárasztást meg kapott, de nagyon keveset, B.. .a meg kend azt, aki gyúrta, azt a piszkos szolgálót, Nem mondok én kendnek, tudja meg, semmi jót. GAZDA: Hát mégis idebent, jött-ment bitang fajta, Ilyekkel gyalázol engemet ebadta, Gyere elő bakter, vidd őt áristomba, Ne fecsegjen már itt mindőnket sorba, Vesszen el ott néki minden híre-hamva. A jelenet bemutatása után a következő dalt dalolták: A kondásnak zsíros inge, Tarka kötő van előtte Tarka kötő libeg lobog, A kondásé izeg mozog. A csikós, a gazda és a pandúr jelenete CSIKÓS: Szerencsés jóestvét kívánok kendtek itten, Ahogy erre jártam, hát én betértem, Szép kelméteknek itt csendes tanyázgatás, Jól foly kelmétek közt, látom, a borozás. Egy kis helyet kérnék én a leülésre, És egy kevés időt a beszélgetésre. GAZDA: Meglehet barátom, mert nagyon szeretjük, Hogyha az ily embert kezünkbe vehetjük, És tőle tudakozódhatunk, Hogy van odakint nékünk a jószágunk, Mert talán pásztor kegyed, amint látom. Nézésemben talán nem is csalódom. CSIKÓS: Az vagyok én még csikós barátom, Mert ilyen nincs a nagy Hortobágyon, A cifra ménesnek vagyok számadója, Vagyok is egyszersmind jó őrző pásztora, Büszke vagyok vele, hogy azt őrizhetem, Hírembe, nevembe senki meg ne sértsen,