Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
416 Játékod és maszkpd CL (hkodaCornßan A másik csoportba tartoznak azok a jelenetek, amelyeket az alábbiakban közlünk. A lakodalomban részt vevő legények, többnyire a vőfélyek mutatták be, mint említettem, éjfél után, a menyasszonykontyolás ideje alatt. Gyakran a násznagy szólította a szereplőket: „Játsszunk egyet, mert a nép álmosodik!"'Mindig nagy sikerrel mutatták be a jeleneteket. A vaskos tréfákért, bemondásokért nem haragudtak a jelenlevők, sőt „az asszonyfélék különösen szerették, a hasukat fogták, úgy nevettek." A tanulságok összegezése előtt lássuk ezek közül a fentebb említett jeleneteket. A kanász, a gazda és a bojtár jelenete KANÁSZ: Adjon Isten jó estét gazduram kendteknek, Sorsom fordulása hozott ide kerekemnek. Szép itt kendteknek csendesen tanyázni, De a kanászról is megkék emlékezni. GAZDA: Isten hozta idegeny bácsi. Üljík kend tehát ide tanyázni, Még úgy fordulhat itten a kend dolga, Szűrujjából kikerülhet az a duda. KANÁSZ: Szűrujjomból az én dudám nem jő ki oly könnyen, Erre már szentutse erősen esküszöm, Nem úgy van az oda abba beletéve, Jó helyen van az ott nem bántja senki sem, Mert ha hozzá nyúlna hát ahhoz valaki, Annak a két szemét a holló vájja ki, Vagy számolnék annak mind a két fülivei, Miként szoktam néha a sertésével. GAZDA: Lassan Gergely bácsi, értse meg kend a szót, Nem hintettek talán a kend szemébe sót? Értse meg kend a dolgot, hogy mire megyén az, Ne tekerje kend azt mindjárt olyan nagyra, Azért mondom kendnek üljék le közinkbe, Itt van egy pohár bor kitöltve részére, Igya meg míg több lesz, azután haDgasson, Ha úgy tetszik osztán mivelünk mulasson. KANÁSZ: Köszönöm gazduram, nem szoktam én arra, Nem vág az én hasam egy pohár borra. Nincs nekem mindennap tiszta leves főve, Megint meg amellé káposzta is töltve. Száraz kenyér nekünk reggeli, ebédünk. Harmadnapba egyszer egy kis levest eszünk. Ritkán kerül arra, hogy szalonnát süssünk, Zsíros pirítóssal mi csak este élünk. Erre pedig a Hortobágy vize, Csobányból kortyolva folydogál belünkbe. GAZDA: Nem vágyói tehát most egy pohár borra. Részeg vagy úgy látom vén bolond, ostoba, Ha kívánja gazdád, mért nem fogadod el, Goromba szavaddal minek bosszantod fel, De el hitte magát, nézd csak a vén csipás, Mint feltűrte köztünk azt a taknyos orrát, Nem becsül ő senkit, hanem inkább gyaláz, Akasztófán legyek ő az ilyenért. KANÁSZ: Nos, csak nos, gazduram, nem úgy kell beszélni. Nem kell itt a szegényt gúnyolni, nevetni. Hogy kendtek jól ittak, mást látnak részegnek, Ki színét sem látta a borosüvegnek, Azt mondják bolondnak aki józanfővel, Beszél megérthető figyelmetességgel, Bolond, ostoba szót én itt nem érdemlek, Még tán teremtettét el sem is szenvedem, Megfordíthatom már én az botom görcsét, Nézzük hát, hogy ki szól már most itten többet. B.. .om a sok csúnya kényes gazda lelkét, Mint felbosszantanak, nem szólok már semmit Sok éhen kórásza, sok cudar rút gazda, Ez az ocsmány velem mind össze hordatta. GAZDA: Megállj mostan geczi had, én is beszélek, Mert olyan embertől még én nem is félek, Jussanak eszedbe mostani szavaid, Kötözve meglesznek kezeid, lábaid, Majd hogyha kikerülsz onnat idejére, Kurva vasat veretek rád 48 óráig. Nem eszel, nem iszol, te ott addig semmit, Ott rothadol te el 30 esztendeig, Majd hogy ha kikerülsz onnat idejére, Kapatok ötvenet majd a fenekedre,
