Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Frappáns népi humor, maró gúny nyilvánul itt meg. A felszabadultság érzésével örül a közönség a szegény legény győzelmének és derül a póruljárt, legyőzött hivatali személyeken. A lovát legeltető szegény legény esete nem egyedi. Benne és általa az ő szegény sorsú közösségének panaszai, érzései és igazságérzete nyertek kifejezést. Az itt következő három színjátékot Szekrényesi Lajos sárrétudvari földműves kéziratos könyvéből az értelemzavaró hibák módosításával közlöm. Mint említettem, a játékok bemutatásának utolsó periódusát az első világháborút megelőző évekre tehetjük. Sárrétudvariban ma már nem akadtam olyan emberekre, akik a játékban mint szereplők részt vettek. Sajnos, az egykori híres játékosok, szervezők meghaltak. Szerencsére a kéziratos füzetekben a jelenetek szövege megmaradt. A lakodalmas nép szórakoztatásáról a vőfélynek kellett gondoskodni. Mivel az éjfél utáni, a menyasszony átöltöztetésének időszakát játékokkal töltötték ki és ennek a rendezése a vőfély feladata volt, a vőfélyversekkel együtt a játékok szövege is bekerült a kéziratos vőfélykönyvbe. Az anyag teljes egészében megőrződött Szekrényesi Lajos könyvecskéjében, valamint az ugyancsak sárrétudvari földműves, Hegedűs Imre vőfélykönyvében. Ez utóbbi újabb keletkezésű. 1950-1960 közötd években felkérésre íródott visszaemlékezés nyomán és feltehetően régebbi kézről kézre járó kéziratos könyv anyagának igénybevételével.

58 Ez a kéziratos könyv rendkívül gazdag anyagot tartalmaz, amelynek teljes bemutatására jelen esetben nem nyílik lehetőség. A szórakoztató játékok számos variánsára kapunk szöveget. így pl. a halottas, a verbuváló jelenetre, a koldus énekre vagy másképpen a lóvásár jelenetre, a maskurák játékára, a kunkapitánnyal kapcsolatos tréfákra, számos mulattató versre stb. A játékokban ténylegesen nem szereplők, a nézők, az egykori közönség emlékezetében természetszerűleg a szövegeknek csak egy-egy részlete, vagy pusztán a játékokra való formális emlékek maradtak meg. A visszaemlékezésekből kitűnik, hogy rendkívül nagy élményt jelentett a játékok bemutatása, megtekintése. S amint fentebb arra utaltunk, ebben a tekintetben semmi kétségünk nem lehet. Mivel a visszaemlékezések, az élőszavas elbeszélések nyomán teljes pontossággal nem lehetett rekonstruálni az egyes jeleneteket, a népi szöveget tekintjük megbízható forrásnak. Szekrényesi Lajos kéziratos könyve a múlt század végén, illetve a század elején keletkezett.

39 A 105. lapon a következő bejegyzés olvasható: „Szekrényesi Lajos megházasodott 1891. December 9-én. Szekrényesi Lajos született 1867. április 16-dik napján, Kis Eszter született 1875 Január 19 dik napján. Fiók Lajos született 1892 Szeptember 14 dik napján." Vőfélyversek és más lakodalmi játékok (verbuválás, halottas jelenet) között az 55-62. 1-on a csőszjelenet, a 62—68. 1-on a csikósjelenet, a 69—74. 1-on a kanászjelenet olvasható. Utalnunk kell itt is arra, hogy a lakodalmi játékoknak két csoportjáról beszélhetünk. Az elsőbe tartoznak azok a játékok, amelyeket az ún. hívadanok mutatnak be, többnyire a vacsora után. Zömmel, szinte majdnem kivétel nélkül néma jelenetek ezek. Rendszerint csak tréfás beköszöntők vannak. Sárrétudvariban ijesztőknek nevezik. A résztvevők fiúk, legények. Elsősorban azok öltöznek be, akiknek kedvesük, szeretőjük a lakodalomban jelen van, de ők valamilyen ok miatt nem hivatalosak. Gyakori a koldusnak öltözés. Ugyancsak általános a terhes asszonyként való megjelenés. Arcukat korommal, liszttel kenték be, vagy rossz kalapot húztak a fejükre és arra szemnyüást vágtak, esedeg női harisnyát használtak álarcnak. 58 Hegedűs Imre nyomán a csikósjelenet, valamint az ún. koldus ének és a halottas játék közölve a Magyar Népzene Tára lakodalom III/B. kötetében. Budapest, 1956. 107-110, 118-131, 132-137.; Hegedűs Imre kéziratos könyvét 1. Déri Múzeum Néprajzi Adattára, ltsz.: 482.; Zagyva László lejegyzésében a debreceni Egyetemi Néprajzi Intézet Adattárában, ltsz.: 186. L. még: Ujváry Zoltán: Társadalmi konfliktust megjelenítő három népi színjáték. Műveltség és Hagyomány, X. 1968. 121-150.; A csikós, a gazda és a pandúr jelenetének egy változatát 1908-ból 1. Lukács Ferenc (Sárrétudvari) kéziratos könyvében. Néprajzi Tanszék (Debrecen) Adattára, ltsz.: 2708. 59 A kéziratos könyv Kiss Gyula Sárrétudvari, Kossuth u. 98. sz. alatti lakos tulajdonában van. Fotómásolata a debreceni Egyetemi Néprajzi Intézet Adattárában, ltsz.: 1003.