Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
Az ókori szokások közül különösen a panspermia rítusát tartják még a kutatók mind a mai napig megmaradottnak, folytonosnak. A panspermia lényege az, hogy elsősorban aratáskor kenyeret, gabonát, illetőleg gyümölcsöt fogyasztanak bizonyos szertartásos körülmények között. Igen gyakran az első kenyérre vonatkozik a rítus, amelyet a frissen csépelt gabonából sütöttek. E rítusba tartozik a kollyva, a főtt búza fogyasztása is. A panspermiát a keresztény egyház átvette, és a vallásos szokásokban, mint halotd áldozat, vagy mint a termés zsengéinek feláldozása mindmáig megőrződött. Ebben a hagyománykörben ismeretes az a szokás is, amely szerint az újonnan vásárolt rabszolgákra gyümölcsöket szórtak és körülvezették a házban a tűzhely körül. Hasonlóképpen tették ezt a vőlegénnyel is. Termékenységi rítus volt ez és a kutatók megállapították, hogy ez a szokás mindmáig él a jegyespár gabonával és más terménnyel való meghintésében. 107 Megás G. A. rámutat arra, hogy a kuldkus étkezés a termékenységgel kapcsolatban a mai görög hagyományban gyakori és alátámasztja azt a véleményt, amely szerint ez a rítus az ókori Görögországból csekély változással a mai korig áthúzódott. 108 A kultikus étkezéssel kapcsolatban ezekre a kérdésekre visszatérünk. Az újkori európai agrárszokások és rítusok kutatója számára az egyes elemek, motívumok magyarázatakor az esetek többségében kézenfekvőnek tűnik az antik anyaggal való összevetés. Igen gyakran a meglepő formai hasonlóságok arra csábítják az etnológust, hogy sok mai szokást funkcionális tekintetben is azonosítson évezredekkel ezelőtti rítusokkal, mágikus tevékenységgel. Az ilyen összevetéseknek sokszor létjogosultságuk van. A fenti példák jól mutatják, hogy bizonyos rítusokban hajdani korok emlékei megmaradnak. A mai európai agrárszokások értelmezésénél kétségtelenül támpontot, kiindulási alapot nyújthatnak az antik kultuszok. Nem szabad azonban elfelejtkeznünk a kontinuitás kérdéséről. Az idevonatkozó problémakörnek lényegében ez egyik sokat vitatott és tulajdonképpen a legnehezebben magyarázható, adatokkal igazolható területe. Évszázadokat, sőt évezredeket kell áthidalni, korok, kultúrák, társadalmak változásának folyamatait tekintetbe venni. A kutatók rámutattak még arra, hogy a problémák megoldásánál különböző irányban kell tevékenykedni. Mindenekelőtt meg kell kísérelni az agrárszokások történeti fejlődését, időbeli rétegződésüket, földrajzi elterjedésüket. Az az összehasonlító vizsgálat, amely egymástól távol eső népek anyagát veti össze a kultúrtörténeti összefüggés tekintetbevétele nélkül, nem hozhat eredményt és amint Jan de Vries írja, csak a kultúrmorfológiai szemléletmód választhatja el a lényegest az esetiegestől és csak gondosan összeállított térképanyag segítségével, a kultúrkör tanának módszereivel sikerülhet az agrárrítusokat nagyobb összefüggésbe kapcsolni, és annak nyomán megmutatni, ami közös gyökérből származik. 109 Ezt a közös gyökeret az etnológia a természeti népek kultuszában, hiedelemvilágában keresi, és a közös alapot az emberiség hasonló lelki adottságára igyekszik visszavezetni. A természeti népek anyagának vizsgálata során meglepő hasonlóság tűnik ki a kezdedeges kultúrák kultuszaiból és a magas kultúrájú antik népek kultúrájából, valamint az újkori társadalmak hagyományából, így azután a szokások, rítusok vizsgálatában az antik népek kultúrája csak közbeeső láncszem, és amint egy alábbi fejezetben látjuk, újabban már a klasszikus antik kor valláskutatói is, az antik vegetációs istenek mítoszának párhuzamait a természeti népek mítoszában nyomozzák. 107 Nilsson M. R, 1941. I. 117-119. 108 Megás G. A., 1963. 22-24.; Vö. Schneeweis E., 1961. 110-111. 109 Vries]., 1939. 94-95.
