Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
kérők, hogy messziről jött utasemberek, nagyon elfáradtak. Adnának-e szállást? Egy csillag vezette őket idáig. - Hát csak pihenjenek le, bár nem lehessen tudni még, hogy szállást kaphatnak-e. Mi járatban volnának? — Leülnek azok szép kényelmesen és elmondják, hogy egy virágszálat hoztak, annak keresik a párját. Vagy hogy galambot fogtak s most annak a párját keresnék. Nohát ide utasították őket. Erre a házbeliek előhoztak egy szál virágot. - Nem ilyen kell nekünk, nagyobb virágot adjanak! — Levágnak egy nagyocska gallyat. De hát az se kell: ők élő virágot akarnának. — Tán járó virág kell? - Olyan, olyan! bizonygatják. No, behoznak egy kismacskát s virágot kötnek a nyakába. Hanem ez se jó, mert két lábon járó virágot keresnek. Hamar hoznak egy ijedten kotyogó tyúkot. Ez se lészen az igazi; beszélni tudó virág kell. Apróka gyereket vezetnek be maskarásán felöltöztetve: megilletődötten vigyorint a kölyök. Ettűl nagyobb kell — utasítják el a kínálást. Hoznak egy nagyobbacska lányt. Még ettűl is nagyobb kelletik: magasabb, testesebb. Bejön nagy szoknyasuhogással egy menyecske, tán ez csak jó lesz. Hanem ő se kell: neki már van virágja. No, behoznak egy vénecske özvegyasszonyt, hisz ennek nincs párja. Bólogat az öreg csöndesen. — Ez mán csak vót virág, hervad elfelé. — Ekkorra aztán kifogynak a tréfából s bevezetik a férjhez menendő lányt. Pirul erősen. - Ez az, akit kerestünk! - lelkendeznek. A lány kezet fog a legénnyel, leülnek." 45 Ellenden és Pécsbudafán (Baranya m.) gyűrú'zéskor a kérő elé egy lepedőbe bújtatott nőt, öregasszonyt, azután egy állapotos asszonynak öltöztetett személyt vezettek. 46 Ehhez hasonló adatokat idézhetnénk, azonban az említetteken kívül a részletező leírás kevés. Az eddigi példák jól mutatják a szokás színjátékszerűségét, az alkalomnak megfelelő, gyakran improvizált egyedi — nézőt és aktort egybefoglaló - dramatikus szituációt. Az esküvő napján a menyasszonykikérés kapcsán megismétlődnek az álöltözetű egyénekkel kapcsolatos jelenetek. A palócok szokásaival kapcsolatban Pap Gyula írja a múlt század közepén, hogy amikor a menyasszonyért mentek, a násznagytól érdeklődtek, hogy nem tévedett-e oda egy gyönyörű bárányka? A násznagy egy öreggörbe lábú egyént vezetett elő, s csak a tiltakozás után adták ki a menyasszonyt. 47 A példák többsége azt mutatja, hogy a szokás országszerte ismeretes volt. A menyasszony kikérésekor rendszerint egy vagy több álmenyasszonyt mutattak be a násznagynak vagy a vőfélynek és a vőlegényes ház násznépének. Gomboson az öregvőfély kérte ki a menyasszonyt az esküvőre indulás előtt, akit csak harmadszorra vezettek elő. Előbb öregasszonyokat vagy koszorúslányokat kínáltak fel. 48 Szucsákon a násznagy elé a menyasszony helyett egy vén, csúf öregasszonyt álHtottak. A násznagy és a gazda között tréfás párbeszéd alakult ki, s csak azt követően jelent meg az igazi menyasszony. Almenyasszonynak férfi és nő egyaránt felöltözhetett. Többnyire fehér lepedőbe burkolóztak. Arcukat bekormozták, befestették vagy egyéb módon tették groteszkké, hogy minél nagyobb legyen a kontraszt a valódi és az almenyasszony között. Néhol fokhagymakoszorúval, paprikakoszorúval vagy szalmakoszorúval övezték az almenyasszony fejét. 50 Furtán szalmamenyasszony volt a neve. 51 Több példa van arra is, hogy nem maszkírozott egyén - cigányasszony, öregasszony, koszorúslány stb. — alakította az álmenyasszonyt. 45 Ortutay Gyula: A szerelem Ajak-on a házaséletig. Népünk és Nyelvünk, VI. 1934. 211—212.; Uő.: Kis magyar néprajz. Budapest, 1958. 64-66. 46 Bence Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok. Pécs, 1940. III. 109—110. 47 Pap Gyula: Palóc népköltemények. Sárospatak, 1865. XV. 48 Jung Károly. Az emberélet fordulói. Szabadka, 1978. 106. 49 Kabos Emma: Szucsák és népe. Erdély népei, III. 1900. 3. sz. 26. 50 Örsi Julianna gy. 51 Bíró Ibolya szíves közlése.
