Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
kozóan két példát Sárrétudvariból említünk; a másodikat az ún. rabszabadító találós mesék közé sorolhatjuk. 1. — Kedves násznagy uram! Meg tudná-e nekem mondani, hogy ha eljön a boldog feltámadás, amikor ismét színről színre látjuk egymást, és ott lesz köztünk Ádám apánk és Éva anyánk is, miről fogjuk őket megismerni? - Hát, kedves kunkapitány uram, arról fogjuk megismerni, hogy nekik nincsen köldökük, mert ők nem anyától születtek, és nekik nem volt köldökzsinórjuk. 2. - Kedves Kunkapitány uram! Egyszer egy cigányt többrendbeli gyilkosságért, rablásért, lopásért kötél általi halálra ítéltek. Amikor eljött a kivégzés ideje, megkérdezték a cigányt, hogy van-e neki valami gyónnivalója. A cigány azt válaszolta, hogy nincs, de volna egy kérdése, arra válaszoljanak az urak. Azt kérdezem az uraktól, hogy ha azt mondanák az uraknak, hogy a földkerekségről a kutyákat vagy az asszonyokat kell eltörölni, melyikre mondanák ki az ítéletet. - Az urak összenéztek, tanakodtak, aztán meghozták az ítéletet. Most azt kérdezem kapitány uramtól, hogy ha kigyelmednek is ki kellene mondani az ítéletet, melyiket pusztítaná el, a kutyákat vagy az asszonyokat? — Már inkább a kutyákat, mint az asszonyokat, mert száz kutya sem ér annyit, mint egy asszony. — Az urak is ezt mondták, de a cigány azt válaszolta, hogy nem jól gondolkodnak az urak, mert ha a kutyákat elpusztítanák, soha többet kutya nem lenne a földkerekségen, de ha az asszonyokat pusztítanák el, a leányok mind megmaradnának és a leányokból mind asszony lenne. — Az urak igazat adtak a cigánynak, és a fogas kérdésért megkegyelmeztek neki, az ítéletet holdg tartó rabságra változtatták. 38 A találós kérdések többsége kétértelmű, obszcén jellegű, sőt olykor trágár. Pl. 1. Keményen beteszik, lágyan kiveszik, csepeg a vége. (Kender altatáskor.) 2. Nézz rám, mássz rám, hajtsd fel a szoknyám, ott van egy kis lyuk, nyomd bele a bicskád. (Diófa, a dió hajának lehántása, a dió felnyitása.) 3. Hanyatt fektedk, nyers hússal döfölik. (Dagas^tás.) 4. Egy láda fingot hogy pakolnak be nád közé? (Egy sor fing, egy sor nád, a^tán meginnád.) 5. Mikor van a libán a legtöbb toll? (Amikor egymásra másaik.) 6. Kunkapitány uram! Amikor maga megnősült, hányszor volt kint? (Egyszer sem! — Hát mindig benne volt?) 7. Kunkapitány uram! Hányszor csinálja egy éjszaka? (Háromszor! Kitakarom, megsimogatom, betakarom.) 8. Kunkapitány uram! Mi a különbség a csecsemő, a briliánskő meg a majom között? (A csecsemő édes-drága, a briliánskő méreg-drága, a majom meg maga drága.) A kunkapitány megtréfálásának gyakori formája az volt, amikor csontokkal telerakott tányért, fedővel letakart lábasban verebet küldtek neki a vőféllyel. Sült tyúkkal kínálták. Amikor érte nyúlt, a tyúk lábára kötött cérnával elrántották előle. Nagyot nevettek azon, hogy „elrepült a tyúk" a kunkapitány elől. Nagykerekiben a nők által választott kunkapitány a szoba egyik feléről a másikra nem mehetett át, a „határ" a mestergerenda volt. Ha túlment alatta, 5-10 liter bort kellett fizetnie. A násznagy a „túlsó oldalról" invitálta: - Gyöjjön kunkapitány uram, hadd kínáljam meg egy pohár borral! Csak a kontyolás után szabadult fel a dialom alól. A recens adatok alapján a kunkapitánynak a tréfás, gyakran improvizált játékokon kívül meghatározott feladatai is voltak. Azok, akik ezt a dsztséget vállalták - ebben sok helyen megállapodtak már a hívogatás során — előre felkészültek különböző versekkel, mulattató szövegekkel. Pohárköszöntőt kellett mondania, hasonlóképpen köszöntenie kellett az új párt. A beszéd — verses 38 Hegedűs Imre vőfélykönyve. A rabszabadító történetekhez 1. Ujváry Zoltán: Folklór adatok a Caritas Romana-hoz. Árkádia (szerk.: Dankó Imre). Debrecen, 1978. 238 kk.; Dömötör Sándor. Kimon és Péra története. Képzőművészet, VIII. 1934. 218 kk.; Uő.: Életmentő talány. Vasi Szemle, V. 1938. 175 kk.; Uő.: Kemestaródfai tréfás mesék. Dunántúl, II. 1953. 4. sz. 52 kk.
