Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
A fentiekhez hasonló szöveg vásári nótaként is ismeretes. 20 Feltételezhető, hogy a vers mintájául a vásári dalok szolgáltak. A szöveg elmondására csak a jó emlékezőtehetségű, pergő nyelvű vőfélyek vállalkoztak. A produkció sikeréhez nemcsak a pontos fölsorolás, a hiba nélküli pattogós szövegmondás, hanem a mimika, az egyes árucikkekre utaló kézjáték, mutogatás is hozzájárult. A tréfás, szórakoztató versek közül bemutatunk még egyet, s alább a kunkapitánnyal kapcsolatban további példákat említünk majd. A következő az obsitos huszár „emlékeit" idézi. A szövegben utalás van a levélganéra, amelyről a vőfély „olvas". Ez más felolvasások, prédikációk, bekérető-beköszöntőknek is fontos attribútuma. 21 Jó estét kívánok, ide hallgassatok, Savanyú csukával engem jól tartsatok. A legnagyobb kancsót én nékem adjátok, E levél ganéból én néktek papolok. Keresztyén társaim! kik körültem álltok, Kik prédikációmra hallgatni akartok, Kérlek hát barátim, most figyelmezzetek, Amit én elmondok, bátran elhigyjétek, Mert ott is aratnak, ahol sohse vetnek. Mikor az erdőbe én sokat bujdostam, Rongyos bocskoromat gyakran nyársra húztam, A disznó ugatást majd tíz nap kergettem, A nyúlnak fekvésit majd agyon ütöttem, Vén fa nyikorgását tarisznyába szedtem, Falevél zörgésből jó nagyokat nyeltem, Mikor Várad alatt bolhán nyargalóztam, Fűzfa paripámon magamat hánytattam, Jóllehet akkor még a világon se voltam, Mégis egy tarisznyát a nyakamba vontam, Mindjárt megtöltöttem fényes holdsugárral, Téli csillagoknak szagos virágával, Tarka kakasoknak görbe tojásával, így indultam útra egy tarisznya mákkal, Egy hordó aranyat a zacskómba varrtam, Lovam hátára hogy feltenni akartam, Soha így nem jártam, a gatyámba szartam, De ne keressétek, tegnap kikapartam, Mikor kikapartam, a bőgős jól látta, Mind egyszerre a szájába hányta. Bátyád a szakállát félvállra vetette, A mi kis esze volt zacskóba kötötte. A zacskó zsíros volt, a kutya megette, Haj, szegény bátyádnak oda lett az esze. Ismerem apád is, szőrös bocskorban járt, Mindig kecske sárral kente a szakállát, Mégis oly kényesen hordozod magadat, Töröld meg az orrod, mert most is náthás vagy. Tudjátok, hogy hol van a bócsai puszta, Ahol szép anyátok a pendelit mosta? Egy vén cigány ottan ötven kutyát ellett, Kitéptem a hajam, mert nevetnem kellett... Eb hazudjon többet, már ezt is unjátok, Jobb ha erszényetek száját megnyitjátok, És a forintokat zsebembe dugjátok, Garasaitokat pedig megtartjátok. Aki e versekért meg nem fizet nekem, Egy nagy barna medvét verjen fel a hegyen, A medve itt, amott, rezet hagyogat el, Aki meg nem fizet, mindet az szedje fel! A következő verssel a kétértelmű, gyakran sikamlós, sőt trágár szövegű rigmusokat, dalokat és beszédeket illusztráljuk. Ide vonatkozóan különösen a halottas játékokkal kapcsolatban vannak bőséges példák. Ezeket a verseket stb. a násznép mindig nagy érdeklődéssel figyelte. A szórakozás, a múlatás felszabadult légkörében sajátos élményt nyújtott számukra. 22 20 Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák. Miskolc, 1977. 21 Karcag. Szentesi Tóth Kálmán: i. m. 73—75. 22 Békés. Sgy.
