Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Az alakoskodó játékosok a jelenetük, illetőleg a tánc után egy-egy pohár bort kaptak, olykor leültették őket, s megkínálták a lakodalmi ételekből. A maskurások a maszkot megemelve tették a szájukba az ételt. Előfordult, hogy nádszálat vittek magukkal, s azon át szívták a bort. Több helyen az volt a szokás, hogy a magukkal vitt kosárba a szakácsasszonyok raktak nekik kóstolót, amit azután az udvaron vagy a felkészülési helyükön fogyasztottak el. Sok helyen előfordult — különösen, ha a hívadanok a vőfély barátai, jó ismerősei voltak, s előre megbeszélték -, hogy ottmarasztalták az alakoskodókat, akik levették maszkjukat, átöltöztek, s együtt mulattak a násznéppel a lakodalorn befejezéséig. Amint emh'tettük, a lakodalmi játékok előadóinak, szereplőinek másik csoportja a hivatalos vendégek, a lakodalmi szertartás résztvevői közül valók. Rendszerint legények és a tréfára hajlamos házasemberek szórakoztatták játékaikkal a vendégeket. A játékokra általában éjfél után, hajnalfelé került sor, amikor a násznép kissé már fáradt, álmos volt, azzal a céllal, hogy élénkséget, frisseséget, vidám hangulatot keltsenek. Gyakran a menyasszonykontyolás ideje alatt, amíg az új asszonyt öltöztették, ugyancsak játékokkal szórakoztatták a vendégeket. De előfordult, hogy a zenészek pihenőideje alatt játszottak. A többszereplős szöveges játékra előzőleg felkészültek, a jelenetek többsége azonban nem kívánt előzetes készülést. A játékhoz szükséges kellékek - pl. bunda, kucsma, szoknya, harisnya, lepedő — kéznél voltak, de számos játékhoz semmilyen kellékre nem volt szükség. A játékosok személyére, az előkészületekre, kellékekre stb. az egyes játékok bemutatásánál utalunk. Az alábbiakban sorra vesszük a lakodalom játékait, amelyeket - függedenül a játszó személyektől — két csoportba sorolhatunk: 1. szöveges, párbeszédes jelenetek, 2. néma vagy nem szöveges jelenetek. Csoportosíthatjuk a játékokat téma szerint is, így pl. külön vizsgálhatjuk a teriomorf maszkos játékokat, a genre-jeleneteket, a különböző paródiákat, tánccal kombinált játékokat stb. fl. vendége^szórakpztatása Mielőtt a játékokat egyenként és részletesen ismertetnénk, tekintsük át azt a miliőt, a lakodalom szertartásának rendjét, amelyben a maszkos alakoskodás a hagyomány által meghatározott rendben előfordul. A játékok összefüggésben való áttekintéséhez szükségesnek tartjuk a lakodalmi éjszaka fontosabb mozzanataira való utalást, lényegében tehát annak a hagyománykörnek a tömör bemutatását, amelyben a játékok funkcionáltak. Mindezt nagy alföldi települések - különösen Nádudvar, Hajdúszoboszló, Balmazújváros, Karcag, Konyár, Hajdúböszörmény, Berettyóújfalu — lakodalmára, mint helyszíni megfigyelés nyomán konkretizált példákra vonatkoztatjuk, amelyek egyszersmind szélesebb körű általánosításnak adnak alapot. Szóljunk először röviden a táncrendről, a tánc szertartásos színjátékszerű megkezdéséről. A lakodalmi vacsora befejezése után a tánc — pl. Nádudvaron — csak a fuller (vőfély) irányításával kezdődhetett meg, aki a táncra sorban állongatott}

1 Az első táncra a menyasszonyt állította fel és átadta a vőlegénynek. Ezután nyomban egyenként a koszorúslányokat, akiket sorban a koszorúslegényekhez vezetett. A fuller a táncba való állítás után jelt adott a zenére. A szoba közepére állt, s verbunkba. 12 A nádudvari példákhoz 1. Ujváry Zoltán: Varia folkloristica. Debrecen, 1975. 93 kk.