Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
Az idetartozó nagyszámú irodalom áttekintésére csak a fő kérdést illetően vállalkozhatunk. A fő kérdés: melyek voltak a vegetációs istenek és azok tovább éltek-e az európai agrárszokásokban? A kutatás történetének értékelése nem tartozik feladatunk közé. Néhány idevonatkozó régebbi munkára való utaláson túl 85 az újabb eredményeket vesszük tekintetbe. A régebbi irodalomból Clemen C. tanulmányát emeljük ki, amely minden tekintetben magán viseli századunk első évtizedei vallástörténészeinek szemléletét. Munkájának középpontjában a vegetációs istenek megölésének problémája áll. 86 A vegetáció isteneinek létezése az antik vallásokban a vallástörténészek által teljes mértékben elfogadott. Frazer J. G. Golden Bough c. művében külön kötetekben foglalkozik a vegetáció isteneivel. Olyan istenek ezek, melyek meghalnak és feltámadnak. A „meghaló istenek" kérdését legutóbb Brelich A. foglalta össze. A „meghaló isten" fogalma Brelich A. szerint Frazer J. G. említett munkájából, a dying god kifejezés nyomán ment át a köztudatba. 87 Ez tartalmilag is nagymértékben összefügg a szintén előbbi kutató által meghonosított fogalommal, az êuiauroÇ' oal/jcov-nzl, amely az elhaló és újjáéledő vegetáció; az évi növekedés reprezentánsát foglalja magában. 88 A következő antik istenek kerültek az etnológia látókörébe: Adonisz, Attisz, Ozirisz, Izisz, Dionüszosz, Démétér. Ezekhez kapcsolódott több más isten is, mint pl. Melkarth, Sandán, Mars stb. 89 Egyes vallástörténészek a vegetáció isteneinek továbbélését tekintik a kereszténységben is, Jézus személyében. Ehhez Jézus halála és feltámadása nyújtja az alapot és az a kereszténység előtti szokás, amely szerint évenként megölték a vegetációs istent, hogy az erejében újra megfiatalodva támadjon fel. 90 Ezt a kérdéskört azért említem, mert majd látjuk, hogy a szokáskutatók közül többen a vegetáció elhalását és újjászületését Jézus halálával és feltámadásával hozták összefüggésbe. Mielőtt az említett antik istenekhez visszatérnénk, röviden szólnunk kell a germán Balderről, amely az agrárszokásokkal kapcsolatban elsősorban a német irodalomban kapott jelentős helyet és Frazer J. G is külön fejezetben foglalkozik vele. A mítosz szerint Balder istent fagyönggyel ölték meg és elégették. Frazer J. G. a mítosznak két mozzanatát emeli ki, a fagyöngy leszakítását, valamint az isten halálát és elégetését. Mindkettőnek a párhuzamait az évi szokásokban keresi, amely szokásokat különösen a tűzünnepeken Európa minden részében megtartották. 91 A Balderra vonatkozó kérdéseket Clemen C. foglalta össze és megállapította, hogy a Balderkultusznak nincs összefüggése az Adónisz-kultusszal és alakját nem lehet visszavezetni az előázsiai vegetációs istenekre. Szerinte azok az állítások sem állják meg helyüket, amelyek szerint a germán mitológiában elő-ázsiai hatások nyilvánulnak meg. Tanulmánya azonban, amelynek témája a vegetációs szellemek megölése, a vegetációs istenek létezését tényként fogja fel, és az európai agrárszokások teriomorf és antropomorf szellemlényeit ezekkel hozza összefüggésbe. Lényegében Mannhardt W.-hez és Frazer J. G-hez csadakozik, amikor az aratási szalmabábban a vegetációs isten egykori képét látja, vagy pl. amikor a májusfát a vegetációs szellemmel azonosítja. Meglepő párhuzamokra utal a klasszikus hagyomány és a mai európai szokások összevetésekor. így pl. a vegetációs szellem állatformájában való megölésénél azt a példát, amely szerint Németországban sok helyen a ház vagy az istálló ajtajára kiszögezik az aratási kakast és egy évig otthagyják, kapcsolatba 85 Siecke E., 1914. 86 Clemen C, 1922. 87 Brelich A., 1961. 32. Meyer].]., 1937. 88 Nilsson M. P., 1941. I. 11. 89 Vö. pl. Clemen C, 1922.; Siecke E., 1914. 90 Clemen C, 1922. 133-134. 91 Eraser], G., 1928. 956-968.
