Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
hozza azzal a sémitáknál és rómaiaknál ismert szokással, amelyben egy lovat öltek meg és a ló fejét egy épületen kitűzték. 92 Nem látom szükségesnek, hogy az idevonatkozó példákat tovább szaporítsam. Térjünk vissza a klasszikus vegetációs istenek kérdésköréhez, és vizsgáljuk meg azokat a legfontosabb adatokat, amelyek nyomán az antik vegetációs isteneket a mai európai agrárkultusszal kapcsolatba hozták, és így évezredeket hidaltak át. Különösen Adónisszal (más néven Tammuz) kapcsolatban találunk bőséges párhuzamokat az etnológiai irodalomban. Az Adónisz-mítosz szerint Adonisz évenként meghal, majd ismét feltámad. Az év egyik periódusában a föld alatt, a másikban pedig a föld felett tartózkodik. Frazer J. G. szerint az, hogy Adonisz az év felét az alvilágban tölti, a többit a föld felszínén, azzal magyarázható, hogy Adonisz halálának és feltámadásának szertartása nem egyéb, mint a növényi élet elmúlásának és újjászületésének drámai megjelenítése. 93 Hasonló mítosz övezi Attiszt és Oziriszt is. Frazer J. G. szerint Attisz Frigia számára ugyanaz volt, mint Adonisz Szíriának. Adóniszhoz hasonlóan a növényzet istene volt. Halálát és feltámadását évről évre megünnepelték. 94 Ozirisz szintén kapcsolódik Adóniszhoz és Attiszhoz. Elsősorban gabonaistenként tisztelték. A vetési ünnep alkalmával földből és gabonából gyúrt képmását elföldelték azzal a gondolattal, hogy az új gabonában életre támad. Frazer J. G. feltételezi, hogy azokban az egyiptomi emberáldozatokban, amelyeket Ozirisz sírjánál mutattak be és az áldozatot elégették, hamvát szétszórták, az áldozat magát Oziriszt képviselte, akit azért öltek meg és temettek el, hogy meggyorsítsa a mag növekedését a földben. 95 Adóniszon kívül, amelyre még visszatérünk, Démétér istennő alakja fontos az agrárkultuszok tekintetében. Nilsson M. P. igen alaposan megvizsgálta az idevonatkozó kérdéseket. Rámutatott arra, hogy az eleusiumi kultuszban két istennő jelenik meg, Démétér és Kore. Démétér a gabonaanya, Kore pedig a gabonalány. Ezt már Mannhardt W. is felismerte. Azonban Nilsson M. P. szerint nem megalapozott állítás az, hogy Démétér és Kore meg voltak személyesítve a gabonakévékben. Elsősorban azért, mert a kéve Görögországban, ahol a gabonát nyomban a szérűre viszik, kis szerepet játszik. Két fontos tényt emel ki: 1. Démétér nem az általánosságban vett vegetáció istennője, hanem a gabona, a vetés istennője, 2. a meghalással és feltámadással kapcsolatban a klímaviszonyokat föltétlenül figyelembe kell venni. Ez utóbbival kapcsolatban szükséges hangsúlyozni, hogy NyugatEurópában a növényzet a négy téli hónap alatt pihen, többnyire hó is takarja. Görögországban a vetés egész télen át zöldéi és már május végén vagy június elején elkövetkezik az aratás ideje. Télen nincs négy hónap pihenőidő. így tehát az a helyes magyarázat, hogy Kore távolléte az év egyharmadát teszi ki, anodosa négy hónappal kathodosa után megy végbe. Azaz Görögországban egy négy hónapos pihenőidő van, mégpedig nyáron, amely tart a májusi vagy a júniusi aratástól egészen a vetésig, az első októberi esőig. Ebben az időszakban a mező teljesen csupasz és kopár, amíg télen zöldelő vetés borítja. így tehát a természeti viszonyok kétségtelenül azt mutatják, hogy a vetés istennőjének kathodosa nyár elején, aratáskor ment végbe, anodosa pedig ősszel, a vetéskor. A kérdést Nilsson M. P. még tovább viszi és a gabonának a föld alatti tárolóhelyekbe, vermekbe való helyezését Kore kathodosának mondja. Csépléskor az üregekbe különböző állatokat dobálnak. Vetés ünnepén felhozzák, hogy összekeverjék a vetőmaggal, és így azután a gabonaleány anodosaként a földbe vetett magból kibújó fiatal növényzetet lehet felfogni. 96 92 Clemen C, 1922. 93 Frayer]. G., 1928. 472 kk.; 488 kk. 94 Frazer]. G., 1928. 516 kk. 95 Frayer]. G., 1928. 528-556. 96 Nilsson M. P., 1941. 1. 440-445, 447.; Vö. GennepA., 1953. 2776 kk.
