Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

területen van. Ez az elterjedési terület a szlovák-lengyel interetnikus kapcsolat kérdését joggal veti fel. A nagyszámú lengyel példából a terjedési útvonalat a lengyel rerület felől a Kárpátok felé a szlovák hagyomány irányába húzhatjuk meg. Ennek az interetnikus kapcsolatnak a tényét erősíti az is, hogy a túron típusú teriomorf maszk a szlovák hagyományban elsősorban a lengyelekkel párhuzamos területen ismeretes. A lengyel turori, valamint a ko^a teriomorf maszk összefüggései és kapcsolatai a Kárpát-medencében ismeretes állatmaszkokkal további vizsgálatot igényelnek, amely problémakörre jelen alkalommal nem térünk ki. Az eddig elmondottak nyomán néhány fontos megállapítást tehetünk. A román turca, a szlovák túron és a lengyel túron teriomorf maszk lényegében azonos {A/2, típus-csoport). Az állatmaszk szokásokban való megjelenésének alkalmában különbségek vannak. A román néphagyományban a turca karácsonyi, újévi időszakban, a szlovák túron farsangkor (olykor lakodalomban is), a lengyel túron pedig karácsonyi és farsangi időszakban egyaránt megjelenik. Az időpontbeli eltérésekből az interetnikus kapcsolatokra fontos következtetést vonhatunk le. Az időpont és az elnevezés mellett a formai megjelenítés is döntő. A lengyel példák mutatják, hogy némely helyen a karácsonyi időszakban járó túron (torun az ./4//. /^j-csoportba tartozik. Ez a forma pedig a ko%a-v2.\ való kapcsolatot tételezi fel helyenkénti névcsere lehetőségével. A ko%a teriomorf maszk problémakörét azonban jelen alkalommal csak röviden érintettük. A turca, túron és a ko%a maszkok az interetnikus érintkezések következtében számos helyen összekapcsolódtak. A turca ~ túron ~ ko%a típusú maszkok jól bizonyítják a Kárpát-medence népei közötti kapcsolatokat. Ahhoz azonban, hogy ezeknek a kapcsolatoknak a mélyebb történelmi és etnológiai gyökerét is felfedhessük, fel kell tárnunk azokat a migrációs, kolonizációs és asszimilációs folyamatokat, amelyek hátterében a különböző etnikumok kulturális emlékeként a turca ~ túron ~ ko%a típusú teriomorf maszkok napjainkig megmaradtak a Kárpát-medence területén. Lómasz kps játékp k^ farsangkor A magyar állatmaszkok sorában a lóval kapcsolatos megjelenítési módok, hiedelmek és kultikus cselekvések nyújtják a kutatás számára a legtöbb megoldásra váró kérdést. Hosszú időn át úgy tűnt, hogy a lóalakoskodásnak a magyar néphagyományban nincsen nagy jelentősége, s minden valószínűség szerint a szomszédos népektől való átvételként kezelhetjük. A lómaszkot a hézagos területi elterjedése alapján, amely mint a kutatás során kitűnt, a gyűjtés hiányosságából rajzolódott ki, ősi, honfoglalás kori maradványnak aligha lehetett volna tekinteni. Az utóbbi egy, másfél évtizedben a helyszíni kutatómunka általában az állatmaszkokra és így különösen a lóalakoskodásra vonatkozóan is bőséges új anyagot tárt fel. Az újabb adatok nagymértékben lehetőséget nyújtanak részint a területi elterjedés, részint pedig a funkcionális eredmények módosítására. A ló megjelenítésének különböző alkalmai és formái ismeretesek a magyar néphagyományban. Korábbi munkánkban számos példát említettünk részint a recens hagyományból, részint a különböző lejegyzések nyomán. Dömötör Tekla rámutatott a lómaszk különböző típusaira, és az állatalakoskodásnak ezeket a formáit az európai hagyományba sorolja.

313 A főleg erdélyi, s részben a dunántúli párhuzamok a lómaszk elterjedésének sporadikusságát mutatták, s nagyobb következtetések levonására nem nyújtottak alapot. 313 Dömötör Tekla: i. m. 1940. 237-238.