Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

Az utóbbi egy-másfél évtizedben gyűjtött példák a lovat a legnépszerűbb teriomorf maszkok sorába juttatták. Erdély irányából Szatmáron, Kelet-Magyarországon át a Nagy Magyar Alföldön keresztül a Dunántúlig tulajdonképpen az egész magyar nyelvterületen összekapcsolódik a lóval kapcsolatos dramatikus néphagyomány. A lómaszkos játékok Erdélyben, Kelet-Magyarországon, s általában a peremterületeken a téli, farsangi időszakhoz kapcsolódnak, a Nagy Magyar Alföld falvaiban pedig elsősorban a lakodalom alkalmával fordulnak elő. A lakodalom lóalakoskodását a lakodalmi játékokkal kapcsolatban részletesen bemutatjuk. Az alábbiakban a farsangi hagyománykörben előforduló lómaszkos játékokat ismertetjük. A lómaszknak két fő típusa ismeretes. A recens és az irodalmi példák előtt a lómaszk két típusát bemutatjuk. A. típus. Ennek a típusnak a fő jellemzője, hogy a lovat alakítók elrejtőznek. Két legény egymás mögé állva előrehajlik. A hátulsó az elsőnek megfogja a derekát. Leterítik őket pokróccal vagy lepedővel. Az elülső legény botot tart maga előtt, amelyen egy cserépfazék van. Ezzel imitálják a ló fejét. A farkát többnyire kenderszöszből, olykor szőrből, bundadarabból, rongyból készítik. A pokróchoz vagy a lepedőhöz kötik, esedeg a hátulsó legény bothoz erősítve tartja, kidugva azt a terítő nyílásán. B. típus. Ennél a típusnál a lovat a játékos csak részben alakítja. A ló formai megjelenítése kellékekkel történik. A fejét többnyire fából készítik, faragják ki. Gyakori, hogy a ló fejét, nyakát bot-, léc- vagy drótkereten lepedőből, térítőből stb. formálják meg. Egy lefelé fordított teknő egyik végéhez erősítik és felkantározzák. A teknő másik végéhez lószőrfarkat, rongyot stb. szegeinek. A teknő fenekén nyílást vágnak. A lovast alakító játékos a tekenő nyílásában áll és a derekára „húzza a lovat". A tekenőt a lófej és a farok kivételével lepedővel beborítják. A játszó legény felsőteste alkotja a lovas alakját. Azt a benyomást igyekeznek kelteni, mintha a lovas a ló hátán ülne. Gyakran egy szalmával kitömött csizmás nadrágot tesznek át a teknőn. A lovas, bár a saját lábán áll, úgy tűnik, mintha a lovat nyergelné és az ő lába lenne a kengyelben. A teknő helyett igen gyakran ún. rostakérget alkalmaznak, s ahhoz erősítik a ló fejét és a farkát. A lóalakítás mindkét formájában, különösen a B. típusban alkalmi variánsok is megfigyelhetőek, azonban a formai jegyek fő vonásait a két típus lényegében körülhatárolja. A recens anyag bemutatása során a lóalakoskodás alkalmaira, valamint a játék elnevezéseire külön is figyelmet fordítunk. Utalnunk kell azonban arra, hogy a s%amara%ás (csacsi%ás) néven ismert játékot, amely formailag és egyéb tekintetben is megegyezik az A. típuséi alakoskodással, a lóval összefüggő szokáskomplexumba soroljuk. Elsőként egy B. típusú lómaszkos játékot ismertetünk. A Regélő Pesti Divatiap 1844-ben a hódmezővásárhelyi farsangi szokásokról tudósítást közöl S\atmáryKároly tollából, aki a helyszínen figyelte meg a farsangi felvonulást. A szokás összekapcsolódott a hódmezővásárhelyi szűcscéh lako^ásnak nevezett táncos mulatságával. A szűcsök farsangi menetében különböző alakoskodók voltak, mint pl. lovas, török, kéményseprő, medve, kos. Kiss Lajos a hódmezővásárhelyi szűcsmesterségről írt munkájában az idevonatkozó feljegyzéseit az említett leírással egészíti ki. Föltédenül tanulságos idéznünk ezt a korai, s a dramatikus népszokásaink összefüggésében is páratlan értékű megfigyelést. „Farsangon által szokott a mesterlegénység táncvigalmakat adni, mit azonban ők egyszerűen csak lakozásnak neveznek. Ezek közül kiemelkedőnek tartjuk a csüszökét, mint amely a többitől egészen eltér s különlegessége miatt leginkább érdemel figyelmet. Az estély előtt pár héttel meghívja a tisztelt vendégeket két cifrán öltözött ifjú. Kurta magyar dolmányuk fölött, melynek bal mellét bolti virágbokor ékíti, félvállra vetett mente lóg, elárasztva egy tarkábbnál tarkább kendőhalmaztól; fejükön bozontos kalpag ül. Ilyen módon hívogatnak még utoljára a lakozás napján is, mely