Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

Von Sydow C. W. mindenekelőtt rámutat arra, hogy Mannhardt W.-nek a népi babona és fikció magyarázatában más elmélet nem állt rendelkezésére, mint a tylori animizmus és ezzel próbált mindent megmagyarázni. A faszellemekkel kapcsolatban elismeri, hogy az animisztikus felfogást megtalálhatjuk minden ismert népnél és az analógiás kapcsolat abban rejlik, hogy a növényzetnek emberi lelket tulajdonítanak. Véleménye szerint ezt a befolyást azonban nem találjuk meg sem a teuton népek, sem az indoeurópaiak között, ha csak szétszórtan nem. Ez sohasem volt általános néphiedelem és nem nyomta rá a bélyegét a nép szokásaira. Ebből következően von Sydow C. W. szerint Mannhardt W. elmélete alapjaiban dől meg. Kategorikus kijelentés ez, mivel von Sydow C. W sem ebben a tekintetben, sem más vonatkozásban cáfolatait példákkal nem támasztja alá. Azok a példák, amelyekre hivatkozik, kiragadottak az életmű egészéből és az adatok összefüggéséből. Először a faszellem kérdését emeli ki. Szerinte az emberek egyáltalában nem gondolnak arra, hogy a fának lelke van. Arra az adatra hivatkozva mondja ezt, amely szerint az emberek gyakran különös figyelmet fordítanak az udvarban egy fának és azt hiszik, hogy ez biztosítja a gazda vagy a tulajdonos szerencséjét. De ez az eszme szerinte kizárólag arra épül, hogy ez az egyetlen fa vagy a legjelentősebb fa a ház közelében. Rendkívül jellemző, hogy amíg a faszellem létezését tagadja, a ház őrző vagy védő szellemét elismeri. Sőt, ellentmondásba keveredik saját magával, mert a fával kapcsolatban azt mondja, hogy az a szerencse hordozója és ez gyakran társulhat egy másik szerencsehordozóval, a ház szellemével és így kialakulhat az a hit, amely szerint az őrző szellem a fában vagy a fa alatt lakik. Jóllehet, azt hangsúlyozza, hogy ez a kapcsolat nem gyakori és semmi köze az eredeti eszmékhez, mégis kénytelen elismerni egy ilyen eszme, hiedelem előfordulását. Mivel von Sydow C. W nem bizonyítja, hogy ez az elképzelés Európában mennyire gyakori vagy nem gyakori, bírálatát nem lehet megalapozottnak tekinteni. Egyébként annak az elismerése, hogy bizonyos szellem lakhat a fában vagy a fa alatt - függetlenül attól, hogy általános vagy nem általános hiedelem - lényegében elismerése Mannhardt W. felfogásának. Mannhardt W. — mint ahogy azt fentebb láttuk — azt hangsúlyozza, hogy a fák lehetnek a szellemek lakóhelyei, és ezek a démonok összefüggenek a vegetációval, illetőleg a termékenységgel, gyarapodással. Von Sydow C. W. további tévedése, illetőleg a probléma vakvágányra való terelése a májusfával kapcsolatos. Azt állítja, hogy Mannhardt W. elméletét a vegetációs démonnal kapcsolatban arra alapozza, hogy Svédország területén a májusfának ruhák segítségével emberformát adnak. Ez alapvető tévedés. Kétségtelen az, hogy Mannhardt W. kapcsolatba hozza a májusfát a vegetációval, a vegetáció szellemével; de mint azt fentebb láttuk, igen alaposan elemzi, számtalan párhuzammal, adattal igazolja és bizonyítja. Von Sydow C. W. azt kifogásolja, hogy Mannhardt W. nem tud különbséget tenni elsődleges és másodlagos között, és ez vitte félre egész elméletét. Szerinte, ahol a májusfa előfordul, ott nem több, mint egy bot és néhány ráakasztott szalag. A pózna jelentősége csak az, hogy technikai segédeszköz. És itt következik von Sydow C. W. szinte teljesen abszurd ellenvetése a májusfa mannhardü gondolatával szemben, hogy ti. nem a fának, hanem a fára aggatott szalagnak van jelentősége és szerepe. És mivel a májusfának Svédország egyes területein női nevet adtak, von Sydow C. W. szerint azért öltöztették fel női ruhába. Vagyis, tisztán asszociációs alapon, ha ugyanis már női névvel illetik, nőnek tartják a májusfát, elhatározzák, hogy leányruhába öltöztetik. Azt hiszem, nem kell különösebben bizonyítani, hogy von Sydow C. W. a főkérdésről a kevésbé jelentős részlettel, egyetlen példa kiragadásával eltereli a figyelmet. Miután kijelenti, hogy a női ruhába öltöztetett fának semmi köze nincs a néphithez és a májusfa elsődleges jelentéséhez, a kérdést lezárja. Egyáltalában nem magyarázza meg, hogy mi hát akkor a májusfa elsődleges jelentése? A zöld ágak funkciójáról, szerepéről a néphiedelemben és a szokásokban az európai etnológiai irodalomban ma már általában egyöntetű a vélemény, amely több ponton érintkezik Mannhardt W. felfogásával, és sehol sem távolodik el tőle annyira, hogy Mannhardt W. elmélete ne vetne rá egy