Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

Mindkét előbbi kézikönyv elég szűkszavúan tudósít bennünket arról a hatalmas szokásanyagról, amellyel a legkülönbözőbb szokástanulmányokban találkozunk, s amelyekből számos változatot, formát és szokásgyakorlati alkalmat ismerhetünk meg. Essen vidékén farsangi időszakban az lett a király, aki egy lábánál felakasztott kakasnak letépte a fejét. A fejleszakítás után a résztvevők elmentek ahhoz a házhoz, ahol a következő évben fogják megünnepelni a farsang éjszakáját. A csoport előtt haladt a zenész, közvetlenül utána egy ember tállal, amelyen a letépett kakasfej volt. Amikor a házigazda ajtót nyitott, néhányan az idősebbek közül a királlyal együtt beléptek a házba. A király a kakasfejet a kéményre szegezte. Ez azt jelentette, hogy a következő évben ebben a házban lesz a farsangéjszakai ünnepség. Ezután lakomát csaptak.

194 A fentebb említett baranyai magyar és német farsangi kakasütéshez hasonló a Felső-Ausztria területén széltében elterjedt kakasverés. Ünnepek alkalmával nagyobb térségen hosszú zsinegre engedve, egy cölöphöz kakast kötöttek. A kakasverők szalmából font csépet kaptak. Szemüket bekötötték. Addig csapkodtak a kakas felé, amíg eltalálták. Aki eltalálta és agyonütötte, azé lett a kakas. Később a kakasütés ilyen formában elmaradt. A kakast fazékkal, a szalmacsépet bottal helyettesítve, főleg a gyermekek játékává változott.

195 Sartori Paul írja, hogy húsvéti és pünkösdi szokások között egyaránt előfordult a kakasütés, s néhol a galambdobás is.

196 Braunschweig környékén pünkösd hétfőjén a nők az urak. Ma már csak az a joguk van meg, hogy elvehetik a férfiak sapkáját. Régebben a kakasverést ők rendezték.

197 Königinhof (cseh nyelvterület) tájékán hatalmas ünnepség volt a kakasvágás.

198 Itt ötévenként, Hollban pedig kétévenként tartották meg a különböző tavaszi népszokásokat magában egyesítő pünkösdi ünnepségeket, amelyen a kakasvágást különösen nagy pompával hajtották végre. E látványosságra idegenek tömegesen érkeztek.

199 Alnémet területeken Szt. Iván-napkor bizonyos testületek ünnepet rendeztek. Ez alkalommal kakasvágás, fazéktörés és versenyfutás szórakoztatta az ifjúságot. A díjat a Szent Iván-napi koszorú képezte. Ezt régebben versenyfogócskával is meg lehetett nyerni.

200 A szláv népek majd mindegyikénél ismeretes valamilyen formában a kakasütés. Zíbrt Cenék írja, feltűnő, hogy a lengyelek és az oroszok nem ismerik a szokást.

201 Megállapítása azonban nem teljesen helyénvaló. Lengyelországban a kakasütést gyakorolták. Az tény, hogy a tavaszi időszak szokásai között nem található, azonban aratási ünnepeken jelentős helyet foglalt el a kakas. A délszlávoknál népi játékok között is ismert a kakasütés. A kakast a földbe ásták, csak a feje látszott ki. A játékosoknak bekötötték a szemét. Egy doronggal kellett leütni a kakas fejét. Az volt a győztes, aki leütötte. A kakast megsütötték és elfogyasztották.

202 A szorboknál Szt. Iván ünnepén is előfordult a kakasütés. Az erdőben egy ligetes helyen cölöphöz kötötték a kakast. Gazdaember vagy a munkása bekötött szemmel, kezében cséppel kereste a kakast, hogy agyonüsse. A megölt kakast elfogyasztották, nagy mulatságot tartottak, amely gyakran három napig is tartott. Valószínű, hogy ez a Szt. Iván-napi szokás az aratási kakasütés szokásával áll kapcsolatban.

203 Némely helyen a 194 SartoriPatth Sitte und Brauch, I—III. Leipzig, 1910-1914. III. 115, 104. 195 Guppenberger Lambert. Felső-Ausztria népe: népjellem, viselet, erkölcsök és szokások. In: Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és Képben. IV. Budapest, 1889. 144-185. 196 Sartori Paul: i. m. III. 166. 197 Sartori Paul: i. m. 212. 198 Mannhardt Wilhelm: Wald- und Feldkulte, I—II. Berlin, 1904-1905. 533. 199 Mannhardt Wilhelm: i. m. I. 534. 200 Sartori Paul: i. m. III. 233. 201 Zíbrt Cenék: i. m. 542. 202 BelovicJ.: Die Sitte der Südslawen. Dresden, 1927. 28. 203 Schneeweis Edmund: Feste und Volksbräuche der Sorben. Berlin, 1953. 160.